Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog gyökeres reformjának szükségessége

A VÁLASZTÓJOG GYÖKERES REFORMJÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE II küzdő tömegekre kiterjedő, őszinte lélekkel megvalósított, teljes reform, általános és egyenlő legyen, és a nagy kérdést nyugvópontra hozza.» 1848. óta nemzetünknek nem volt igazi választójogi reformja, sőt az 1874. évi törvény visszaesést jelentett. 69 esztendővel az első nagy jogkiterjesztő reform után, ma, midőn körülöttünk még nagyobb viharok között és nagyobb mértékben, mint 1848-ban, átalakul Európa, a jogkiterjesztés utján bátor lépéssel kell előre haladnunk, a mely megfelel az 1848-iki törvények szellemének: reá kell lépnünk az általános választójog ösvényére. Ha igaz is, hogy minden nemzet a maga sajátosságai és szükségességei szerint alkot magának törvényt, az is bizonyos* hogy egyetlen nemzet sem szakadhat el a világtól. 1848-ban belekapcsolódtunk az európai alkotmányos demokrácziába. Azóta pedig választójogunkkal messze elmaradtunk olyan népek mögött, melyeket egykor megelőztünk. Ma nincs már értelme azoknak a vitáknak, a melyeket Locke és Rousseau tanainak elismerésével vagy megczáfolásával folytattak : vájjon természetes jog-e a választójog, vagy nem az. Az élet elsöpörte ezeket a vitákat, elintézte maga ezt a kérdést, és a tiszta általános választójog rendszere hóditó útban végigvonult Európán. Altalános és egyenlő a választójog Ausztriában, a német birodalmi választásoknál, Bulgáriában, Francziaországban, Spanyolországban* Svájczban, Görögországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és Hollandiában; bár a kiválasztás alapján, de megközelítik az általános választójogot Anglia, Törökország, Olaszország. A szükkörü választójognak egyetlen menedéke Magyarország. A háború tanulságai és a jövő nagy feladatai egyaránt, megkövetelik, hogy a jogkiterjesztés immár nálunk is gyökeres és általános legyen. A háborúban az ország életét, harczmezőn, termőföldeken