Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

78 Dí LÉVY BÉLA harmadfokon a kir. Curiához, illetve a hétszemélyes táblához. Ez kétségtelenül helyes, nézetem szerint azonban, mint azt fentebb a védjegyjogi hatóságok szervezése kérdésénél megjegyeztem, továbbá concentrációra volna szükség és pedig oly irányban, hogy az ítélkezés a kir. táblák székhelyein működő kir. törvényszékekre bizassék, mert kétségtelen, hogy hazánkban 12 fórum a védjegy büntetőügyek elsőfokú tárgyalására elegendő és kétségtelen az is, hogy a több mint li, illetőleg Horvátországban több mint egy szaktanácsot aligha leszünk képesek szervezni, és szakerőkkel alimentálni. Figyelmet érdemel, hogy a tervezet a büntető eljárás során is megengedi-e a kártérités megítélését. Ezt a magam részéről igen aggályosnak tartom. Köztudomású ugyanis, hogy a büntetőbíróságok a kártérités megítélésétől visszariadnak és különösen visszariadnak a kártérités megfelelő megállapításától. Elegendő e részben a mai bitorlási judikaturára utalni. Mai törvényünk alapján a büntetőbíróság megítélhetné a kártérítést, de nem itéli meg. Nem várható tehát, hogy ezentúl megítélje a védjegyügyekben. Ekként a tervezet vonatkozó szabályozása minden valószinüség szerint irott malaszt marad. Másfelől, ha a büntetőbíróságok nem háritanák el maguktól e kérdéseket, ugy egyáltalában nincs garancziánk, hogy a kártérités megállapítása meg fog felelni a védjegytulajdonos által támasztható jogos követelményeknek. A tervezet egyébként ebben a kérdésben saját álláspontjával jut ellentétbe. Meg van győződve arról, hogy a magánjogi védjegykereseteket a védjegyjogi hatóságok hatáskörébe kell utalni és ki kell vonni a kártérítések megítélésével foglalkozó bíróságok jogköréből. Ezzel szemben azonban a büntetőbíróságnak, a mely kártérítési ügyekkel nem foglalkozik és a kártérítési igények megitélésétől ott is visszariad, a hol jogában állana kártérítést megítélni, mégis jogot ad ahhoz, hogy a kártérités kérdését érdemben eldöntse.