Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

A VÉDJEGYTÖRVÉNY ELŐADÓI TERVEZETE. 59 A védjegyperek elintézését Neumann tervezete a szabadalmi hivatal védjegyjogi osztályának birói alosztályára bizta, a birói alosztály Ítéletei ellen a m. kir. közigazgatási bíróságnál tervezett iparjogvédelmi tanácshoz adott jogorvoslatot. A jelen tervezet szintén a szabadalmi hivatalnál felállítandó központi védjegylajstromba való bejegyzést írja elő, továbbá szintén a szabadalmi hivatalt jelöli meg ama fórum gyanánt, a mely a védjegyek tárgyában felmerülő jogviták elintézésére hivatott, másodfokban pedig a döntést a szabadalmi tanácsra bizza. E szerint a központi védjegyhivatal felállításában az előttünk levő tervezet a korábbi tervezet nyomdokaiba lép. Eltér azonban tőle abban, hogy a felebbviteli fórumnak a szabadalmi tanácsot meghagyja, de még inkább azáltal, hogy a szabadalmi hatóságok védjegyügyi hatáskörét és szervezetét más elvek szerint állapítja meg. Ez összefügg azzal az állásponttal, a melyet a szabadalmi törvény tervezete a szabadalmi ügyek tekintetében elfoglal és a mely álláspontot a tervezet egyszerűen átvesz. Ez után az előzetes ismertetés után lássuk a szervezeti és eljárási kérdéseket közelebbről. A védjegyet a tervezet 21. §-a értelmében a m. kir. szabadalmi hivatalnál írásban kell bejelenteni, a kereskedelmi és iparkamaráknak a védjegyügyekben való hatásköre tehát megszűnik és helyökbe a központi védjegyhatóság lép. A magam részéről ezzel egyetértek. Az egységes védjegylajstrom és központi védjegyhivatal szervezése, teljesen eltekintve attól, mennyiben vagyunk erre nemzetközi egyezmény által kötelezve, a védjegyügyek kezelése terén lényeges haladásnak tekinthető, mert csak ez teszi lehetővé a védjegyek egységes kezelését és azt, hogy a bejelentett védjegyek elsőbbségének kérdését bármely időpontban megnyugtatóan meg lehessen állapítani. Ezzel szemben azt szokták felhozni, hogy a kereskedelmi