Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - A világháborút lezáró békekongresszus jogi problémái

A VILÁGHÁBORÚT LEZÁRÓ BÉKEKONGRESSZUS. 64 I bályok megformulazására. Ámde a nemzetközi jogi szabályokat csakis nemzetközi megegyezések utján lehet megfelelő alakba önteni, a mi annyit jelent, hogy szerződéskötés és a szerződéskötés kötelező voltának elismerése nélkül a nemzetközi jogot kellő biztossággal továbbfejleszteni lehetetlen. Őszintén megvallva, nem értjük Kohlért, a ki az előbbi gondolatmenettől eltérő alapra akarja állítani a nemzetközi jog továbbfejlesztését. Kohler szerint: «ein auf Völkervertrag beruhendes Völkerrecht kann nicht mehr bestehen», mert «Völkervereinigungen können nur dann zu Rechtsnormen íühren, wenn die Völker von rechtlichen Bestrebungen erfüllt sind. Vertragé mit Lügnern und Betrügern können keine Rechtsquelle bilden».* Kohler szerződések kötése helyett — ugy képzeli a nemzetközi jog továbbfejlesztését, hogy Grotius nyomdokaiba visszatérve, de a természetjogot nem megmerevült rendszernek, hanem az emberi kultúrában megnyilvánuló történeti eszmének fogva föl, ezt az eszmét fe|leszszük tovább. A nemzetközi jogot tehát logikai uton kellene rendszerré konstruálni s e konstrukcziót fegyveres erővel kellene megvédelmezni és fönntartani. Kohler ennek az uj-hegeli logikai eszmeevolucziónak követelésénél elfeledkezik arról, hogy nem a legszebben és legtökéletesebben megkonstruált és legegységesebb elvből levezetett jogszabályok érvényesülnek leginkább az életben, hanem azok a jogszabályok, a melyek a viszonyokra, hogy ugy mondjuk, az embereknek testére és lelkére vannak szabva, s hogy továbbá a nemzetközi jog eddigi szabályainak laza összefüggése mellett még nagyon távol vagyunk attól, hogy a nemzetközi jogot egységes alapelvekre visszavezethessük. Ha a szerződéseket, mint a nemzetközi jog alapjait a fejlődés tényezőiül el nem ismerjük s csak a nemzetközi szokásjogot tekintjük érvényes jognak, a melyben az élet s annak józan kulturczéljai megnyilatkoznak, ezzel a nemzetközi szerződések eddigi funkczionális szerepét tagadjuk * Zeitschriít íür Völkerrecht. IX. kötet 7. 1. Jogállam. XVI. évf. 9—10. f. 42