Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

628 AZ UDVARTARTÁS JOGI TERMÉSZETE. Egészen más kérdés azonban a jog kérdése. Ezt elhomályosítani nem engedjük, nem engedjük még oly sok helyütt virtuositásig emelkedett jogtechnikai okoskodással sem, melyet Zolger kifejtett. Meg vagyok győződve, ha Zolger az ő mélyen járó mentalitásával a magyar jogtörténeti fejlődés szögéből elfogulatlanul tekinti a kérdést, nem fogja azt állítani, hogy • jogi lehetetlenség* az elkülönitett magyar udvartartás. A miként ő azt állítja, hogy az udvartartás kérdésében a patrimonialis felfogáson nem változtatott a' modern államfejlődés: mi a a magyar szent korona sziklaszilárd talaján ép oly határozottsággal állithatjuk, hogy a magyar királyság souverainitásán és ezek összes tartozékain nem változtatott sem az ausztriai ház trónrajutása, sem az 1687., sem az *723 '• H., III. t.-czikkek, sem az 1867: XII. t.-cz., a souverain magyar szent koronának pedig teljességéhez tartozik, hogy Szent István koronája viselőjének mint a szent korona «caput»-jának magyar udvartartás'i joga közjogilag érintetlenül maradjon. Sem jogi, de még ténvleges lehetetlenségről sem lehet beszélni. A gyakorlati, a czélszerüségi okok előtt meghajlunk, de magát a jogelvet sértetlenül fentartjuk. Egyetlen törvényhozási tényre nem mutathat senki, mely a jogelv feladását jelentené. Ellenkezőleg, minden nyilatkozat, minden intézkedés a jogelv teljes érintetlen hagyásával történt. Azt azonban el kell ismernünk, hogy ha az uralkodó két vagy több állam fejedelme, ez a physikai személyazonosság oly czélszerüségi követelményeket támaszt, melyek tejesitése nélkül az udvartartás belső berendezése épen a mere • ven végrehajtott elkülönítő rendszer mellett határozott hátrányokkal járna.