Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

AZ UDVARTARTÁS JOGI TERMÉSZETE nak, feszélylelen gyakorlását. Teljes tudatára jut annak, hogy a királyi hatalom átruházás utján a nemzettől származik és így jut teljes kifejlődésre a nemzeti és királyi hatalom egybeolvadása a szent korona közjogi fogalmában. Ezért állítja Timon Akos igen becses könyvében, hogy «az állam tulajdonképeni fogalmához és ehhez képest a valódi, az átruházott közhatalom eszméjéhez a középkori népek később is csak a római államjogi elvek behatása alapján jutottak el, holott ehhez a magvar nemzet a szent korona közjogi fogalmának kifejlődése, a szent korona személyesitése által valamennyi nyugati népnél korábban eljutott». A királynak a nemzettel való ezen összeolvadása más jelentőségű, mint a patrimonialis magánjogi, földesurias uralkodás. A magyar alkotmánytörténet is egészen más utakat tett meg, mint az ausztriai. Szerző többször hangsúlyozza, hogy az udvartartás jogállását csak a történelmi fejlődés alapján lehet megérteni. Teljesen igaz, csakhogy akkor a magyar udvartartás jogállására nézve a magvar történeti fejlődés az irányadó és nem a patrimonialis jog tehető annak központjába, Ha pedig a magyar alkotmánytörténeti fejlődést vesszük alapul, akkor a patrimonialis jog alapján felépített udvartartási elmeiét lehetetlen és Magyarországra nézve a patrimonialis jogot uraló elmélettel nem lehet azt bi/onyitani, hogy a külön magyar udvartartás csak azért, mert egy phvsikai személyben két uralkodó találkozik, jogi lehetetlenség. Ezért, ha szerzőnk álláspontja bizonyítékai közé sorozza a következő tételeket, hogy «az udvartartásban a patrimonialis rendszernek egy darabja él», az udvari szolgálat a «fejedelmi patrimonialis hatalmon nyugszik", az udvartartása «patrimonialis jogot uraló intézménye, továbbá, hogy «az a jog és hatalom, a mi az udvari szervezetben működik, nem az államtól kölcsönzött, de eredeti originár hatalom, oly jog és hatalom, mely a patrimonialis államban a fejedelem kizárólagos joga volt<>, hogy a «patrimonialis udvari rendtartás minden állami reíormot túlélt», továbbá az oly okoskodás, hogy az «udvartartás sem nem kifejezője, sem nem következménye valamelv