Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A munkaadó felelőssége alkalmazottaiért. Észrevételek Dr. Kőnig Vilmos czikkéhez. [9-10/16:525-535.]

4<> D? STAUD LAJOS a tárgyi felelősség elvének is hasonlóképen régi a múltja. Miért kellett tehát «a culpa ósdi álláspontját*, a vétkességi elvnek, a melyet Ihering örök érvényű tételként állit fel, ósdiságát hangsúlyozni? Bizonyára csak azért, a miért a czikk a döntvénynek azt a tartalmat adni is jónak látja, mintha az osztrák polgári törvénykönyv 1351. §-a a «jogszokás természetes fejlesztésére alkalmas*) lett volna és a miért helyénvalónak tartja a döntvényre reáfogni, hogy az Magyarország ipari és kereskedelmi fejlődését semmibe sem veszi, munkásainak felelősségérzetét mint értéktelent sutba dobja és vagyoni felkészültségünkről is erősebb visszautasitást provokáló nézetet vall. A döntvénynek ilyen beállítása kétségen kivül csak szinezésre, hangulatkeltésre alkalmas, de alaptalan, mert a felhozottakat a döntvényből objektív módszerrel kiolvasni nem lehet. Azt tartom, hogy a fogalmakat, a kijelentéseket csak azzal a tartalommal kell mérlegelni, a melylyel azok birnak és hogy ilyen alapon a döntvény kijelentései nem olyan színezetűek és nem olyan fokozatúak, mint a minőben azokat a czikk feltünteti. A szerződésből, a szerződés megszegéséből folyó kártérítés típusai s az ezeket szabályozó normák tudomásom szerint eltérnek, árnyalatilag és talán lényegileg is különböznek a szerződéses viszonyon kivül felmerülő kártérítés típusaitól és az ezeket szabályozó elvektől. Az pedig bizonyos, hogy a döntvény az utóbbi típusokra vonatkozik. Ha azonban ez igy van, akkor nem lehet helyénvaló, ha a czikk a vétkességi elv tarthatatlansága mellett azzal érvel, hogy az adós a teljesítésnél használt személyeknek vétkességeért a saját vétkessége nélkül is felel. Ilyen módon a czikk az őrlést más malomba viszi át, mert a teljesitésnél az adós és a hitelező állanak szemben, a kár tehát szerződéses viszonyban levők közt merül fel, holott a döntvény előtt álló esetekben a kár szerződéses viszonyban nem álló harmadik személynél következik be. Bizonyára a most említett különbség figyelmen kivül hagyása miatt nem tudja a czikk szerzője azt sem, hogy «az