Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV SZOCZIALIZÁLÁSA. legjobb esetben is édes-kevés, s lényegében ez a probléma az egyes tartásra szorult személy családjának lesz nem kicsinylendő terhe. A tartási kötelezettség, a tartás nyújtásának módja igy válik szociális fontosságú törvényhozói kérdéssé. A J. idevágó rendelkezései a béke gazdasági rendjét tartják szem előtt s a megváltozott viszonyok között nem állják meg helyüket. i. Mindenekelőtt nincsenek tekintettel az esetleges részleges keresőképtelenségre, a mely pedig természetesen mind a törvényes rokonság körében, mind a házasságon kivül született gyermeknél előfordulhat. AJ. 157. §-ában foglalt szabály bizonyára szintén nem akar mást mondani, mint azt, hogy a ki kevesebbet keres, mint a mennyi az illendő (155. §.), adott esetben a szűkös tartáshoz (156. §.) kell, a tartásra kötelezettől a tartásnak a törvényes mértékig való kiegészítését követelheti. De nem ez áll benne, hanem az, hogy tartást csak az követelhet, a ki nem képes maga magát eltartani. A ki erre, ha csak részben is képes, az a J. szavai szerint nem követelhet tartást. Persze, ugy is lehet érvelni, hogy csak az képes magát eltartani, a ki annyit keres, hogy belőle megélhessen, s tehát nem képes erre, a ki ennél a mértéknél akár csak egy koronával is kevesebbet keres. Nem nyargalnék ennyire a szavakon, ha a háború után nem lenne olyan elkerülhetetlenül súlyos gondunk ez a kérdés. Ki kellene tehát egyfelől mondani, hogy a tartás kiegészitését követelheti az, a ki kevesebb jövedelemmel rendelkezik (ebben aztán benne volna nemcsak a kereső munkával szerzett jövedelem, hanem a rokkantjáradék, nyugdíj, kitüntetésekkel kapcsolatos járadékok stb. is), mint a mennyi az illő vagy adott esetben a szűkös tartás fedezésére elegendő s viszont ki kellene mondani ennek a szabálynak mintegy a visszáját, hogy t. i. a tartásra kötelezett annyiban mentesül a tartás alól, a mennyiben a jogosult keresőképes és a mennyiben vétkesen elmulasztja a munkát. A háborús évek tudniillik arra is megtanítottak, hogy a