Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

^22 Df MESZLÉNY ARTÚR maradjon szabály szerinti feje a férj, s a nőt ne illesse a normális esetben más, mint a «kulcsok, fölötti hatalom», ez azonban a saját jogán és ugy, hogy azt a férj csak jogos okból vonhassa el. A kérdés csak az: nincsenek-e és a háború után nem lesznek-e nagy számban esetek, amikor ettől a normális szabályozástól el kell térni és a nő szavának a családban nagyobb súlyt kell adni? Azt hiszem, vannak, és tudom, lesznek. Nevezetesen gondolok oly esetekre, amikor: a) a családot egészen vagy részben a nő tartja el; b) a nő a maga nagyobb intelligencziájánál vagy a férj szellemi vagy erkölcsi inferioritásánál fogva alkalmasabb a vezetésre; c) a gyermekek neveléséről vagy más oly kérdésről van szó. a melyhez a nő általában vagy a konkrét esetben jobban ért. S a fokozat, a mellyel a jogkiterjesztésnek történnie kell, az összes esetekben különböző ismét aszerint, vájjon csak a férj mellett és az ő tevékenységét kiegészítőlég akarunk-e a nőnek több súlyt adni, vagy a vezetést általában a nő kezébe óhajtjuk-e letenni. Természetes, hogy az esetek sajátossága szerint majd az egyik, majd a másik módozat lesz az ajánlatosabb. i. A tartás kérdésében a fennálló jog és a J. álláspontja az, hogy a férj köteles feleségét illendően eltartani (23. §.); a fel eség köteles férjét keresetében közremunkálással támogatni, sőt köteles önállóan is keresni, amennyiben életviszonyaik mindezt igy kívánják (26. §.); amennyiben a férj nem képes magát eltartani, felesége köteles őt közös háztartásban illendően eltartani (27. §.). Noha tehát nincs külömbség a között, vájjon az életviszonyok oly alakulását, hogy a nő kereső munkát kénytelen végezni, a férj hibája okozta-e vagy nem : mégis a nő a férj uralma alatt marad az egyik esetben ugy, mint a másikban. De ha nem is nézzük a vétkesség kérdését: a J. szerint az élhetetlen férj, a kit dolgos felesége tart el, egy szép napon kijelenti, hogy «most pedig Kolozsvárra költözünk» — és kényszentheti az asszonyt, hagyja ott virágzó üzletét, mindkettőjük létének alapját, vagy pedig hagyja ott — a férjét. De arra