Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV SZOCZIÁLIZALÁSA. 9,201.1598 nő közül kereső nő volt 1,830.419, az összes keresők (7,750.973) mintegy negyedrésze. Ugyanebben az esztendőben házasságban élt 7,345.362 személy, vagyis 3,672-681 nc. Ha a házasságban élő nők között ugyanabban az arányban volt kereső nő, mint a nők közt általában, akkor mintegy 718,000 kereső nő volt a férjes nők között. A háború után bízvást tehetjük ezt a számot egy milliónál többre. Az asszonynak a jövőben nemcsak dolgozni, hanem keresni is kell, s hogy kereshessen, tanulnia kell, s hogy tanulhasson, meg kell nyitni számára az életpályákat. De a tanult és kereső nőt nem lehet tovább a férj gyámsága alatt tartani: a férji hatalmat a maga patriarchális korlátlanságából a jog uralma alá kell helyezni. Amily egyszerűek és kézenfekvők ezek az igazságok, oly kevéssé nyertek eddig jogilag megfogható alakot. Tizenöt évre visszanyúló kísérleteim, hogy a római jogból átvett szabályfalanxon rést törjek, a legcsekélyebb visszhang nélkül maradtak. Megpróbálom újra. A magánjog nem puszta vagyonjog. A magánjogban nyer szabályozást a társadalmi s^erve\et személyi része is annyiban, amennyiben (túlnyomóan történeti okokból és megszokásból) az illető joganyagot kiveszik a közjogi szabályozás köréből. A magánjogban található ezt a joganyagot a társadalmi s\erve\eí jogának nevezem. Ezt a joganyagot bizonyos általános sajátosságok jellemzik, nevezetesen, hogy alanyai kizárólag természetes személyek, azaz emberek (és nem önálló vagyonok is, amenynyiben ezeknek jogi személyiségük van), hogy továbbá a- egyéni s^uverénitás a szervezetjogok körében korlátolt, mivel a joggyakorlás egyúttal kötelesség is és a jogosultság csak az illető szervezet czéljának korlátai között gyakorolható, hogy harmadszor a jogutódlás fogalma ezekre a jogosultságokra nem vagy csak erősen átvitt értelemben nyerhet alkalmazást, s hogy végül a jogok e csoportjára vonatkozó szabályozásnál a kénys^eritő jellegű rendelkezésnek jut a főszerep, ellentétben a magánjogon általában uralkodó dispositiv szabályozással.