Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége

38 Dí POLNER ÖDÖN hadüzenet után Galicziában, Bukovinában s Sziléziának és Morvaországnak egyes részeiben császári rendelet feljogositotta a legfőbb katonai parancsnokot, hogy a katonai érdekeknek a politikai közigazgatás terén leendő megóvása végett a tartományt főnökök (helytartók, tartományi elnökök) hatáskörében rendeleteket bocsáthasson ki, parancsokat adhasson és ezek megtartását kikényszerithesse; a tartományi főnököket és alsóbb fokú közigazgatási hatóságokat pedig kötelezte, hogy a katonai legfőbb parancsnok által kiadott rendeleteket megtartsák és végrehajtsák. Ilyen intézkedésnek a megtétele ellen a régebbi időben, vagyis az alkotmányosságnak a behozatala előtt, semmiféle akadály nem merülhetett fel. Az 1867. és 1868. évi osztrák alkotmányi törvények és pedig különösen a kormányzó és végrehajtó hatalomról szóló 1867. évi deczember 2i.-iT valamint a politikai közigazgatási hatóságok berendezéséről szóló 1868. évi május 19.-Í törvények azonban nem ismerik ezt az átruházását a végrehajtó hatalomnak; és ennélfogva, valamint a birodalom képviseletéről szóló 1867. évi deczember 21-én kelt (R. G. Bl. 141. sz.) törvény értelmében az csak ujabb törvényen vagy az imént hivatkozott törvény 14. §-a értelmében kiadott ideiglenes törvényerejű szükségrendeleten alapulhat. Tényleg a két császári rendelet, mely a katonai legfőbb parancsnoknak az ismertetett felhatalmazást megadja, a 14. §-ra hivatkozik. A kivételes állapotban az egyéni szabadságjogok megszorításának szabályozása az 1869. évi május 15-én kelt törvény utján történt kapcsolódva az állampolgárok általános jogairól szóló 1867. évi deczember 21.-Í törvényhez. Az egyéni alapjogok felsorolása és biztosítása már 1862-ben megkezdődött. Az abszolutisztikus korszak viszontagságai és kudarczai után az alkotmányosságnak, bár még mindig csak a félalkotmányosságnak útjára lépett s a magyar alkotmányfejlődésben is ismeretes 1861. évi februári pátens alapján a császár által a birodalmi tanács javaslatára kiadott 1862. évi október 27-én