Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége

A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM. A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM ALKOTMÁNYJOGI JELENTŐSÉGE. Irta: Dr. POLNER ÖDÖN. Az állami berendezkedéseknek két ellentétes irányban ható elve mindenkoron az egyik sarkon az egyeseket magába olvasztó összességnek egészét és annak érdekeit s czéljait tekintő és követő s ennélfogva az egyeseket megkötő rend és alárendeltség; a másik sarkon az összesség alkotórészeinek: az egyeseknek érdekeit és törekvéseit szem előtt tartó, egyéni érvényesülésüket lehetővé tevő szabadság és felhatalmazottság. Sem egyike, sem másika eme sarkalatos elveknek nem elegendő arra, hogy egyedüli alapján állami épület emelkedjék; az állam épülete csak ugy lehet szilárd, ha a két sarkalatos elvet erős boltozattal összeköti és súlya mind a két pillérre nehezedik rá. Az állami épület megalapozásának két sarkalatos pillére az állam kiépítésének folyamában nem egyszerre rakatik le, hanem váltakozva s az épités a körülmények és viszonyok hatása alatt hol az egyik, hol a másik irányban halad, mert az állam épületének kiépítése hol az egyik, hol a másik irányban mutatkozik szükségesnek. A rend, a tekintély és megkötöttség elvének hosszú időn keresztül tartott nagymértékű érvényesülése után Európa szárazföldi államaiban, legelőször az európai szárazföld politikai alakulatainak élén járó Francziaországban szükségesnek tartották az ember és a polgár jogainak declaratióját, az egyéni szabadság megalapozását és biztosítékokkal való körülbástyázását. Történt ez a nagy franczia forradalom idejében az 1791. évi alkotmány megállapításával kapcsolatban. Rövid idővel rá, akkor, mikor néhány évnek eseményei az előbbi idők több évtizedes, sőt évszázados fejleményeivel felértek, mikor a franczia forradalom szabadosságának féktelensége megszülte az ellenhatását'