Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A magyar trónöröklési rend terjedelme

A MAGYAR TRÓNÖRÖKLÉSI REND TERJEDELME. 21 okokon kivül más szempontok is vezették volna a trónöröklésnek I. Lipót leszármazóira való szorításában. De bármi lett légyen is az inditó erő, bizonyos, hogy a törvénybe csak a három ág került, és reánk nézve ez az irányadó, minélfogva az osztrák és a magyar trónöröklési rend egyezősége csakis I. Lipót leszármazóinak körére terjed. Csakhogy Bernátok szerint ezáltal az 1723:2. t.-cz. rendelkezései ellenmondásban vannak az 1. czikkel és önmagukkal. Mert ha odaát az I. Ferdinándtól leszármazó valamennyi nőág, ideát pedig csak az I. Lipóttól leszármazók birnak öröklési joggal, akkor az I. törvényczikkben hangoztatott elválaszthatatlan és örök unió nem az, hanem mindössze a Lipót-féle leszármazókra korlátozott, átmeneti, nem reál-, hanem perszonálunió. A 2. törvényczikknek pedig önmagával való ellenmondása abban nyilvánul, hogy a mikor az 1. törvényczikkel egyértelmüleg megállapítja, hogy Magyarország és a hozzá kapcsolt részek, országok és tartományok ép ugy elválaszthatatlanok és feloszthatatlanok legyenek, mint Magyarországnak Ausztriával való uniója: ennek olyan az értelme, mintha Magyarország a társországaival való szövetségét csak a Lipót-féle leszármazókra szorította volna, a mi pedig bizonyosan nem volt a rendek szándéka. Bizonyos, hogy nem is gondoltak erre az 1723-iki országgyűlés rendjei. Bölcsen tudták ők, hogy mit cselekesz nek. Egész helyesen állapítja meg a trónöröklési jog historikusa, Túrba, hogy az uniónak «örök»-ségéről szóló frázisok csak a rendek kívánságának hízelgő kifejezései, hogy a felség utódai soha ki ne haljanak. A ki a rendi állam törvényhozásának szellemét és technikáját ismeri, az egy pillanatra sem fog ilyen és hasonló kifejezésekhez modern jogi relevancziákat fűzni. Igen szigorú jogi következést kapcsol a reálunio fogalmához is Bernátok, a mikor azt állítja, hogy lényege épen az elválaszthatatlanságban és csak abban van. Ezzel szemben a