Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A magyar trónöröklési rend terjedelme

f8 CSEKEY ISTVÁN munkáiban Túrba is tekervényes történelmi és grammatikális magyarázatokkal bizonyitani. Te^ner még 1909-iki munkájában1 is ezen az állásponton van, úgyszintén Zehntbauer is.2 Túrba ellenben a pragmatica sanctio alapjairól irt nagy müve 191 i-ben megjelent első kötetében3 feladja eddig elfoglalt nézetét és a miről nem győzte meg a csaknem két évszázados magyar jogi felfogás meg a Mária Teréziától kezdve kibocsátott hitleveleknek idevonatkozó 4. pontja,4 a felől megbizonyosodott Sigray Ferencz és Farkas Gáspár pozsonymegyei követek országgyűlési naplójából, a mely forrásszerüleg bizonyítja, hogy miért csak I. Lipót nőágáig visszamenőleg állapítottak meg a magyar rendek az ausztriaival egyező trónöröklési rendet.5 Most már ennek a forráshelynek alapján világossá lett, hogy miért hangsúlyozza a magyar pragmatica sanctio két helyen is az 1. czikk 4. §-ában az ausztriai házban «elfogadott» («receptam») és a 2. czikk 9. §-ában a három nőág felsorolása után az ausztriai házban «behozott és elismeri* («introductam et agnitam*) trónöröklési szabályt. Különösen ez az «elismertség»> fejezi ki, hogy e% alatt a renunc^iác^iók által való elismerést 1 Der Kaiser. Wien 1909, S. 146 f. 2 Verfassungswandlungen im neueren Österreich. Heidelberg 1911, S. 19. f. 5 Die Grundlagen der Pragmatischen Sanktion. Leipzig u. Wien 1911—12, Bd. I, S. 180 f., J21 f., Bd. II, S. 209 f. 4 Ez pedig az 1867:11. t.-cz.-be foglaltéval csaknem szószerint megegyezik. Megfoghatatlan tehát, hogy Lustkandl-ék miért épen csak az 1867 : II. t.-cz. 4. §-ára fogták rá, hogy az egyedül a három nőágra terjedő öröklést az 172?-ikí pragmatica sanctioba belemagyarázta. És azt is figyelmen kivül hagyták, hogy a magyar hitleveleket nem szerkesztik újra minden koronázásnál, hanem itt felette nagy a konzervativizmus, a melyet maga a hitlevél is elrendel, a mikor utolsó pontjában e\en biztosítás kiadását teszi kötelezővé. A III. Károly után kiadott valamennyi hitlevél e rendelkezésének egyezőségére Lustkandl-M szemben már Deák Ferenc^ figyelmeztet (Adalék a magyar közjoghoz. Pest, 1865, 61. 1.), majd bővebben fejti ki Túrba korábbi tanításaival szemben ezt az érvet Nagy Ernő. (A trónöröklési törvény magyarázatához. Jogállam. XI. évf., 190?, 476. 1.) 5 Az ügydöntő hely így hangzik : tExpost leguntur copiae Instrumentorum in Latinam Lingvam translatorum et Renunciatio Annse Marisé Archi-Ducissae : Quibus mediantibus declaratur: Institutum Jus Prímogeniturae in defectu Sexus Masculini etiam pro Sexu foemineo, Primum qvidtm ex Linea Carolina, expost Josephina ac tandem pro descendentibus ex Archi-Ducissis Leopoldinis fuisse extensum ; . . . Acta Diaet. Anni 1722. P. 40. Pozsony vármegye levéltára, 1AXV/11.