Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 5-6. szám - A polgári törvénykönyv javaslata és kereskedelmi törvényünk

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATA. 20^ szükségessé teszik a revíziót, mennyivel inkább áll e; ama jogszabályokról, a melyek a) csak a K. T.-ben; b) csak a Javaslatban vannak meg; c) mindkét kódexbe fel vannak véve, de érdemi eltérésekkel. Az a) alattiakkal röviden végezhetünk, csak természetes -és szükséges, hogy a lex specziális oly szabályokat tartalmazzon, melyek a lex generálisban nem foglaltatnak és a melyek a kereskedelem különleges viszonyait veszik tekintetbe. Ilyennek kell tekintenünk a K. T. egész első részét, mely a kereskedő személyjogait és a kereskedelmi társaságok szervezetét tartalmazza. Ilyennek minősítendő a K. T.-nek ügyleti része és különösen a 368—-548. §-ok, melyek kétségtelenül kereskedelmi •specziálitások és ilyenek gyanánt fenntartandók még akkor is, ha az analóg magánjogi ügyletfajt a Javaslat is szabályozza {pl. az alkuszi ügylet: K. T. =534—548. §-ok és J. 1348— 1352. §-ai, B. sz. 1351 —1355. §-ai). Már vitásabb a határigazitás azoknál az ügyleteknél, melyeket a K. T. többé-kevésbbé önkényes parancsszava minősített kereskedelmi jellegűvé. Persze itt is vannak szabályok, a melyek annyira a kereskedelmi forgalom specziflkumai, hogy 2L helyes rendezés ezeket mindig kirekeszti a magánjogi, de beiktatja a kereskedelmi kódexbe. Tipikus példa: a vételnél a hiányértesités szigorú, a kifogásolási jog előfeltételekép való szabályozása (K. T. 34Ó. §.) és a teljes kártérítési jog megállapítása (K. T. 347. §.). Ebből a szempontból aktuálissá válik az a kérdés, a mely .az 1914. évi XIII. jogászgyülés napirendjén szerepel: «kívánatos volna-e korlátolni a kereskedelmi jog szabályainak a nem kereskedőkre való alkalmazását, különösen a tárgyilagos és az u. n. egyoldalú kereskedelmi ügyletek szempontjából*. Ez a kereskedelmi kódex átdolgozásának alapvető fontosságú kérdése,