Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám

t I. FERENCZ JÓZSEF. Tisztelt közgyűlés! * Mielőtt a mai közgyűlés napirendjére térnék, szomorú kötelességemnek ismerem, hogy az egyetemes magyar jogászságot képviselő Magyar Jogászegylet nevében mélyen érzett fájdalmunknak adjak kifejezést ama lesújtó, pótolhatatlan veszteség felett, melyet az egész országgal együtt a magyar jogászvilág is szenvedett dicsőségesen uralkodott, mindnyájunk által őszintén szeretett nagy királyunk: /. Ferenc^ József elhalálozásával. Már maga az a történeti jelentőségű, korszakalkotó tény, hogy heroikus önmegtagadással és bölcs belátással felül tudott emelkedni azokon az összbirodalmi hagyományokon, melyekben Magyarország csak mint a monarchia alárendelt tartománya szerepelt; s eltaszitva magától a jogvesztés gyászos emlékű teóriáját, reálépett a jogfolytonosság elvére, helyreállította ismét a magyar alkotmányt s a nemzettel kibékülve s vele egyetértésben megteremtette és megőrizte azt a megingathatlan jogi alapot, mely a magyar állam önállóságát és a monarchia másik államához való paritásos viszonyát biztosítja: örökéletű emléke a törvény, a jog és az igazság iránti tiszteletének. De még mielőtt a kiegyezés a magyar nemzettel * Dr. Nagy Ferenc^, a Magyar Jogászegylet elnökének a Magyar Jogászegyletnek XXXVII. évi közgyűlésén tartott gyászbeszéde. Jogállam. XVI. évf. 1—2. f. I