Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 3-4. szám
i,6 Df POLNER ÖDÖN büntetőtörvény rendelkezései szerint minősülnek és esnek büntetés alá. A magyar büntetőjognak eme rendelkezései tehát nagyrészt hatálytalanokká válnak épen azon a helyen és épen abban az időben, a melyre a törvényhozás megalkotta őket. Hatályban maradnak azon a területen, a melyre a honvéd büntetőbíráskodás kiterjesztése nem vonatkozik, azonban ezen a területen többé-kevésbbé tárgytalanok is maradnak. A magyar büntető jognak ezeket a rendelkezéseit az 1878 : V. t.-cz.-ben a hűtlenségre vonatkozó 144. és 145. §-a, 148. és 149. §-a kapcsolatban az előbbi két szakaszszal; a lázadás egyik alfajtáját képező jogosulatlan toborzásra vonatkozó 156. §-a s végül az ic)i2:LXIII. t.-cz.-nek a kémkedésre vonatkozó 18. §-a tartalmazzák. Ismeretes, hogy ezek a rendelkezések a német büntetőtörvénykönyv megfelelő rendelkezésével sok rokonságot mutatnak s a hogy különösen a német büntetőtörvénynek 90. §-a a mi büntetőtörvényünk 144. §-ával, mely a katonai hűtlenséget állapítja meg, sokban megegyezik. Németországban, mint láttuk, a hadi állapot elrendelése esetében a jelzett szakaszban meghatározott bűncselekmények feletti bíráskodás több más esettel együtt átmegy a haditörvényszékek hatáskörébe, de rendelkezései ott is alkalmazásban maradnak, csak az életfogytiglan tartó fegyházbüntetés tételei emelkednek magasabbra, t. i. halálbüntetésre. E szigorított büntetéssel máskülönben az idézett szakok rendelkezéseit kielégítőknek tartják a hadi állapot számára is. A magyar büntetőtörvénynek sok tekintetben hasonló rendelkezései tehát, feltéve, hogy büntetési tételeik megfelelő szigorítást nyernének s esetleg egyik-másik irányban kiegészíttetnének, kétségtelenül szintén kielégitőek vagy talán még kielégítőbbek is volnának a katonai bíróságok kiterjesztett bíráskodása számára is és ennélfogva a hatályosság és a czél mennél jobb elérése végett tárgyilag nem kellelt volna visszamenni oly törvény rendelkezéseinek alkalmazására, mely az ujabb és — talán nem tévedek, ha azt mondom — fejlettebb német és az ennek nyomán haladó magyar büntetőtörvényeknél kevésbbé