Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

IRODALOM. "7 sem hallott és a ki nem is sejti, hogy a könnyed előadás elegáncziája milyen súlyos problémák szakadékait takarja. A második leghosszabb fejezetnek tárgya a politika, az államtan. Először a fogalom, a feladat, a tárgy tekintetében még mindig észlelhető zavart akarja eloszlatni. Szerencsés okfejtéssel foglal állást azokkal szemben, a kik az értékelő, normatív jellegű vizsgálódást, mint művészeti elemet kizárják a politikából, de óvakodik az ellenkező túlzástól is; a merő értékelés, czélszerüsködés szintén nem tudomány. A politika — Kun szerint — «3z állami élet tényeiről, törvényeiről és általános elvi követelményeiről szóló tudomány,))1 tárgya az «abstract átlagállam,» feladata kettős «megis nerése annak, a mi van és meghatározása annak, a minek lennie kellene*, vagyis «ismerés és ideálalkotás.»2 Jó szolgálatot tesz a helyes terminológia szempontjából a politika elnevezéséről szóló szakasz ; eredeti a politika rendszeréről szóló fejtegetés. Ellentétben ugyanis Jelűnek felosztásával (társadalmi államtan és államjogtan) és a Concháéval (alkotmánytan és közigazgatástan), Kun rendszere szerint a poli'ika általános része az államot, mint egészet, a különös rész pedig az állam lényének alkotó elemeit és részfunkczióit ölelné fe!. Megszívlelendő megjegyzéseket tesz Kun a politika segédtudományaira vonatkozólag is. Végre valaki kellő figyelembe ajánlja a sokáig alárendelt etikát és ki meri mondani, hogy «sokkal fontosabb összetartó és szabályozó tényező az erkölcs, mint a jog. »3 Viszont Spencer és Comte epigónjaival, a szoczio'ógiának, mint egyetemes összefoglaló tudománynak apostolaival szemben nyomatékosan utal arra, hogy « . . a szocziológia maga is csak akkor állhat meg önállóan, ha önálló, vagyis oly feladatkört tüz maga elé, a melyet semmi más tudomány le nem foglalt.»4 A második rész legutolsó, kissé hosszura nyúlt szakasza a methodologia kérdésével foglalkozik. Idegenkedik Mill és Eötvös egyoldalúságától ; abból a helyes elvből indulva ki, hogy a módszernek a feladatokhoz is alkalmazkodnia kell ; Schmoller felfogását teszi magáévá az indukczió és dedukczió szerepének egyenlő fontosságát illetőleg. Nézetem szerint az egész munka legsikerültebb része az utolsó : a politika fejlődéstörténetének vázlata. Biztos Ítélettel, lehiggadt kritikával, éles beállításban mutatja a különböző korok politikai eszmeáramlatait és az ezeket megtestesítő kimagasló egyéneket. Különösen sikerültek epigrammatikus. rövidségü, plasztikus meghatározásai. Az ókorban a politika pálmáját kétségkívül a görögök vitték el. A politika szoros kapcsolatban van az etikával. Sokrates, Platón és Aristoteles egyaránt az egyéni etika központi fogalmában, az igazságosságban A L. a ?i. lapon. - L. a }}. lapon. 5 L. a 69. lapon. 4 L. a 71. lapon.