Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

86 D? OPPLER EMIL 2. §. Alapszabályi különjogok, törvényi különjogok. A különjogok egyéb kategóriái. i. Az alapszabály kifejezetten is különjogoknak minősíthet egyes részvényesi jogokat. A mely részvényesi jogot a társasági szerződés (az alapszabály) igy kifejezetten különjognak minősít, attól a részvényes kétségtelenül később sem fosztható meg, legyen bár az a jog olyan, a mely felől a törvény értelmében egyébként a közgyűlés szabadon disponálhatna. Az alapszabály rendelkezése folytán ez az egyszerű részvényesi jog különjoggá vált. Képzelhető olyan alapszabályi rendelkezés is, a mely szerint az alapszabályok csak az összes részvényesek beleegyezésével módosíthatók. Vagy az alapszabályoknak bizonyos része. Ilyen rendelkezés által a vonatkozó részvényesi jogok mind részvényesi különjogokká minősültek. De vannak olyan alapszabályi különjogok is, a melyeket nem kifejezetten minősít azoknak az alapszabály. Különjogokká minősülnek az alapszabályok szelleméből és általános értelméből kifolyólag. így például az alapszabályadta szavazati jog. Van olyan alapszabályszerü különjog is, a mely egyik részvénytársaságnál különjog, a másiknál nem az. Például, ha egy bank részvénytársaság alapszabályaiban a nyereség hovaforditása tekintetében ugy rendelkezik, hogy bizonyos leírások és tartalékolások után a fennmaradó tiszta nyereség osztalékképen a részvényesek között felosztandó, akkor az osztalékhoz való jog különjoggá vált. Ettől a közgyűlés sem foszthatja meg a részvényest és nem fordíthatja az egész nyereséget beszerzésekre. Ez folyik az alapszabály szelleméből! Ha azonban egy társadalmi kaszinó vagy növényhonositó társaság részvénytársasági alapon létesit egy kaszinó épületet tagjai számára és az alapszabályaiba oly rendelkezést vesz fel, hogy az esetleg fennmaradó évi tiszta nyereség a tagok között felosztandó, e rendelkezést a részvénytársaság közgyűlése kétségtelenül később