Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

42 SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV czél (teljesülés, meghiúsulás, vagy más megszüntető ok folytán) megszűnt, szolgál az, a mi ekkor a fiókvagyonból még fennmarad, az anyavagyon czéljának. Tehát pl.: a hagyatéki vagyon elsődleges czélja, hogy a hagyatéki terhek belőle kiegyenlítést nyerjenek — ha ez a czél el van érve, a maradék az örökös általános czéljainak jut. A csődvagyon elsődleges czélja a csődhitelezők kielégitése - a mi azután fennmarad, az adós általános czéljaié. A különvagyonnak (és ennélfogva minden egyes e vagyonban található jognak is) tehát kettős, helyesebben minthogy minden különvagyonon belül ismét valamely másod-, harmad- stb. fokú különvagyon is képzelhető (pl. a hagyatékban benne van még egy másik, az örökhagyóra reányilt, de még le nem bonyolitott örökség is) — többes czélja van ; e többfoku czélok mind egyszerre és egymás mellett állanak fenn, de csak fokonkint jutnak megvalósításra: a másodfokú czél csak akkor valósulhat meg, ha az elsőfokú megszűnt, a harmadfokú csak akkor, ha a másodfokú megszűnt stb. Röviden kifejezve : a különvagyon fokozatos cqélu vagyon. A különvagyon összes sajátságai magyarázatukat lelik e két tételben:. Aj hogy a különvagyon — mint minden vagyon — c\élvagyon és B) hogy a különvagyon czélja fokozatos. A) A különvagyon -— mint minden vagyon - c^élvagyon. Azaz: a benne összefoglalt jogok nem azért alkotnak egy vagyont, mert egy alany tartja őket össze, hanem azért, mert mind e jogoknak ugyanaz a c^élrendeltétésük. E czélrendeltetés tárgya (czéltárgva, vagy mint máskép nevezni szokták: destinatariusa, beneficiariusa, érdekhordozója stb.) lehet azonos a fővagyon czéltárgyával, pl. a hajóvagyon ugyanannak az embernek (a hajósnak) érdekét szolgálja, mint az általános vagyona. De ez nem szükségképen van igy. Mert a különvagyon elsőfokú czélja minden képzelhető érdekkielégités lehet, a melyet a fennálló jogrend jogi védelemre érdemesnek elismer és nem szükséges, hogy ez az érdek valamely egyes ember («személy*, «alany») érdeke legyen, annál kevésbbé, hogy ez az ember épen a fővagyon-