Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. adathalmaz, hanem joganyag, a mely ép úgy, mint a jog többi ágai bizonyos irányelvek szerint csoportosul, határozott típusokra vezethető vissza és a részletek óriás tömege mellett is elméleti alapokon épült fel. Ezek az elméleti alapok kissé el vannak mosódva annyiban, hogy a szerfelett szétágazó egyes közigazgatási czélok szolgálatában mindig a czélnak megfelelő, és igy eltérő kifejezésre jutnak. Jóformán minden szaktörvény és szakrendelet külön hatósági fórumokkal, külön eljárási renddel és más kifejezésmódokkal dolgozik. De ép az elmélet emberének első feladata, hogy az egységes jelleget kihámozza és ezzel a gyakorlat részére elő is készítse egy tudományos, de azért gyakorlati rendezés lehetőségét. Abban is igaza van a szerzőnek, hogy a magánjognak vannak a közigazgatási jogban is alkalmazható intézményei (hatáskör, cselekvőképesség, jogi személy, szolgalom stb.) és hogy a magánjog magasabb színvonalon kifejtett elmélete a közigazgatási jog tudományos mivelésének hajnalán jó szolgálatot tehet. Ezt a szolgálatot azonban én nem nevezném a közigazgatási jog «magánjogi vonatkozásainak*). Ha egy magánjogi fogalom a közigazgatási jogban is beválik, akkor az itt már nem magánjogi vonatkozás,, hanem mint az egyetemes jogi fogalmaknak a magánjogi korlátokon felülálló egyik megnyilvánulása érvényesül. A magánjog azzal, hogy először adott nekik elméleti kifejtést, még végérvényesen ki nem sajátíthatja azokat. A közigazgatási jognak a feladata ép megtisztítani e fogalmakat magánjogi czafrangjaiktól és kifejteni az eltérést magán- és közjogi szerződés^ magán- és közjogi jogerő stb. között. A mai magánjogok többé-kevésbbé rátérnek oly területre is, a mely bár eredetileg közjogi szabályozás hijján magánjogi természetű volt, de később tételes rendezést nyervén közigazgatási jelleget öltött magára. így tárgyalják a tulajdonjognak nemcsak magánjogi korlátait (pl. elidegenítési tilalom), hanem a közjogiakat is (pl. kisajátítás), a szolgálati szerződésnél kitérnek azokra a szocziális béklyókra, a melyek már épen nem magánjogiak, hanem közigazgatásiak. Az adásvétel magánjogi szerződés, de ki mondaná az árkorlátozó szabályokat még magánjognak ! A területek ez érintkezése és a magánjogi gondolkodás előtérben léte vezethette a szerzőt, mikor a közigazgatásban magánjogi princzipiumokat keres és azok után csoportosít. Pedig e törekvés önmagának mond ellent, a közigazgatás önczéluságát czáfolná ! A közigazgatási jognak anyagát (még a magánjogtól elhódított területen is) sajátos elvek szerint kell csoportosítani, a melyek részben lehetnek a magánjogiakkal azonosak, illetve egyetemesek, de tulnyomólag önállóak és eltérők. Különben a közigazgatási jog csak a magánjogi rendszerek egyik függelékévé válik, mint a hogy a szerző maga is (Bevezetés 4. lap) a magánjogi elvek módosulását és kiegészítését kívánja csak bemutatni «közigazgatási magánjogában». A mü érdemes a legáltalánosabb figyelemre és a gyakorlati közigazgatás terén is jó szolgálatot tehet. Dr. Egyed István.