Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. :i leglényegesebb szempont volt: az utolsó évek tanulmányait is könnyen hozzáférhetővé tenni, ezt minden esetre megvalósította s ezzel hálánkat is a legnagyobb mértékben kiérdemelte. Visszatérve a III. kötetnek tárgyalás alalt álló elhajlásaira, vegyük most szemügyre annak röviden már jelzett másik speciális vonását. Mint mon­dottuk, abban áll ez, hogy a posthumus kötetben egyes oly kisebb dol­gozatokkal is találkozunk, amilyenek a két első kötetbe nem voltak fel­téve. Kilencz czikk tartozik ide, mely eredetileg a Büntetőjog Tára 1906— 1912. évfolyamában jelent meg. A legkorábbi közülük 1906. május 15-én, tehát voltaképpen még azon a 25 éven belül, amelynek alkotásait szerző foglalta a gyűjtemény két első kötetébe. Helyesnek tartjuk azt a gondo­latot, hogy egyik legjelesebb büntetőjogászunknak apróbb czikkei, egy-egy jogesethez fűzött reflexiói is megmentve a korai feledéstől a gyűjteménybe beillesztessenek. Magának a szerzőnek szempontjából — bármily ön­álló és erős egyéniség volt — talán érthetővé teszi az ily jellegű czikkek kihagyását az, hogy őt feszélyezhette volna a saját alkotásaihoz való túl­ságos ragaszkodás szemrehányása, melyet aligha kerül el, ha nem a most emiitett eclecticismusra, hanem ennek ellenkezőjére határozza magát. Unokaöccsénél azonban már nem lehetett ez a szempont az irányadó. Csak helyeselni lehet, hogy tiszteletének és kegyeletének engedve, minél teljesebbé igyekezett tenni az utolsó évek alkotásait egybefoglaló kötetet. Nem kínálkozott azonban ez irányban még egy további lehetőség? A Btk. 350. §-ának értelmezéséhez czim alatt a III. kötet 295. skk. lapjain reprodukált czikkében maga Baumgarten Izidor tereli figyelmün­ket a Büntetőjog Tára XXVIII. és XXXI. kötetében közzétett két értekezésére. Bizonynyal még más ilyen — a gyűjtemény két első köte­tébe fel nem vett — dolgozatokat is sikerült volna felkutatni. Hogy csak egy-két példát említsünk : a Magyar Igazságügy XIX. kötetében (447— 459. 11.) «A bíróság és a kir. ügyész inditványa» cz. alatt szerzőnek egy jogászegyleti tudósítását, ugyanabban a kötetben (550—555. 11.) Dell' Adaminak adott, példásan higgadt hangú válaszát olvashatjuk, a Zeitschrift für die gesamte S'rafrechtswissenschaft IX. kötetében egy érdeklődésünket ma is lekötő czikkét a Curia gyakorlatáról («Die Judikatur des obersten Gerichtshofes in Ungarn seit dem Inslebentreten der neuen Strafgesetz­bücher» IX. k. 543—555. 11.). Ha ezeket a régebbi kis czikkeket is mind felkutatja, egybegyűjti és a III. kötetben függelékként újból közre­adja, e kötet gondos szerkesztője bizonnyal még fokozottabb mértékben kötelezte volna hálára büntetőjogászainkat. Örvendenénk, ha egy pótfüzet az itt megpendített gondolatot valóra váltaná. Ebbe a füzetbe kerülhetne akkor az az egy-két apróság is, mely az 1907—1914. közti idő­szakból kerülte esetleg el a gyűjtő figyelmét. így pl. feltűnt nekünk, hogy az Fb. tervezetéről tartott előadás mellől elmaradt az a felszólalás, melyben B. I. a tervezetről folytatott jogászegyleti vita során egy későbbi alka-

Next

/
Thumbnails
Contents