Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV Gierke szerint különvagyon minden ingatlan a maga tartozékaival íDeutsch. Privatr., I. 27^ —6. 11.), Cosack (Handelsrecht §. 14., II. 2.) szerint különvagyon a kereskedő üzleti tőkéje, Schröder (Das eheliche Güterrecht, 1900., 23. 1.) és Eck (Vortráge, 1903 —1904., II. k. 423. 1.) szerint különvagyon a háztartás tárgyai stb. Ezek persze nem vagyonok, de nem is különvagyonok, mert mindazok a szabályok, a melyek — mint látni fogjuk —- a vagyont és a különvagyont jellemzik, e tárgyakra nem találnak. Vannak azonban az általános vagyonon belül oly jogkörök, a melyeknek alkotórészeit ugyanaz a czél tartja össze, a melyeknek alkotórészei változók: egyesek kiléphetnek belőlük, mások helyökbe léphetnek ugyanazon szabályok szerint, mint az általános vagyon esetében; e vagyonkörök adósságokkal terhelhetők, ellenök per és végrehajtás folyhat, csőd nyitható, egyetemleges jogutódlás tárgyai stb. Mindezek a jellemző vonások ott vannak a hagyatéki vagyon, a csődvagyon, a fiduciarius-alapitványi vagyon stb. esetében — mindaz, a mit jogi szempontból vagyonról általában kimondani lehet, egyaránt talál e jogtömegekre is, ezektől tehát a vagyon minőségét megtagadni nem lehet. A másik ut, a melyen a különvagyon fogalmában rejlő ellenmondást eltakarni próbálták, az volt, hogy a különvagyon alanyát más személynek igyekeztek feltüntetni, mint az általános vagyonét. A különvagyonnak, azt mondták, nincs ugyanaz az alanya, mint az általános vagyonnak, mert noha ugyanaz az ember áll mindkét vagyon élén, ő e kétféle minőségében «plures sustinet personas». Fehér István «mint olyan» — azt mondták más valaki mint Fehér István «mint örökös», vagy mint «vagyonbukott», vagy «mint hajótulajdonos)) stb. Talán nem kell bővebben kimutatni, hogy ez a magyarázat csak képletes beszéd. Képletesen mondhatja Faust, hogy «két lélek lakik keblemben)). De hogy valóságban azért, mert tegnap valamely örökség nyilott reám, ma többé nem volnék egy személy, hanem kettő; hogy mint magánvagyonom ura valóságban más személy