Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

4)4 SZÁSZY BÉLA folyó kötelezettségeink teljesítésére nézve a legloyalisabb kijelentéseket tette és a két állam együttmaradása és a közös czélra való együttmüködé*sének biztosítása érdekében a közös érdekek iránt igaz érzékkel O Felségének széles fejede'mi jogkört adott ugyan, azonban semmi kétséget sem hagyott fenn arra nézve, hogy az Auszria és Magyarország közötti viszonynak kimerítő szabályozója kivánt lenni és hogy az általa megállapított közogi renden íelül semmiféle olyan régi eredetű igények fennmaradásának teret engedni nem kivánt, a melyek a monarchia ügyeit alkotmányunk keretén kívül helyezve felelősség nélküli absolut hatalmú tényezőkre bízták volna. De nincs e törvénynek egyetlen egy olyan rendelkezése sem, melyből az osztrák császári hatalomnak a magyar király hatalma fölé helyezése vagy még ennek csak a lehetősége is levezethető lenne. Az az ut, a melyet némely osztrák közjogi iró ilyen absolutistikus igények megalapozására követni hajlandó, ennélfogva nem a jogi igazolás utja, hanem olyan hatalmi törekvéseknek tudományos színezetbe burkolása csupán, a melyek a magyar nemzet egyetemes jogi öntudatával ellenkeznek. Ha ilyen felfogások lehetőségének fenntartása volt valóban az osztrák kiegyezési törvény érintett irányban való tartózkodásának hátsó gondolata, ugy az ilyen felfogásokat szemben a magyar kiegyezési törvény kétségtelen álláspontjával mindenesetre csak oly egyoldalú osztrák felfogásoknak tekinthetjük, a melyek a törvényben kifejezésre nem jutván és elismerésre Magyarországon senkinél sem találván, az Ausztriához való közjogi viszonynak megítélésénél jogi jelentőségre nem tarthatnak számot. III. Nem egyes tévesen használt vagy félreérthető kifejezések értelme vagy a törvény hallgatása, hanem a két állam közötti kapcsolat jogi rendezésének módja és lényege lehet csakis döntő arra nézve, hogy e kapcsolatban a két államot együttesen lehet-e valamely magasabb rendű államegységet alkotó külön közjogi jogi személynek tekinteni. Az a tény, hogy mindakét államnak egy fizikai személy az uralkodója, a ki a két állam alkotórészeit együtt birtokolja, továbbá a két államnak ebből folyó kölcsönös védelmi kötelezettsége, magukban véve ily magasabb rendű államegység megállapítására szintén nem szolgáltathatnak alapot, mert ugyanaz a fizikai személy két uralkodói jogkörnek lehet alanya, a kölcsönös védelmi kötelezettség pedig egymástól teljesen független államok között is fennállhat, sőt a kölcsönös védelmi kötelezettségben,, mely fogalmilag több államszemélyiséget mint kötelezett alanyt feltételhez,, már a kötelezetteknek önálló jogalanyisága jut kifejezésre. Egyedül a közös ügyekben és közös intézményekben megvalósult közjogi közösség köre lehet tehát az a tér, a melyen belül a monarchiának mint külön harmadik államszemélyiségnek, megkonstruálását czélzó elmélet felépítése szóba jöhetne.