Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

SZÁSZY BÉLA kezik. Ebből tehát az következik, hogy habár az osztrák törvény a ReichsteiJe, Reichshálfte kifejezések alakjában a Reich szót használja is, ezzel nem áll ellentétben az a felfogás, hogy az osztrák törvényben a Reich szót csakis a fentebb érintett geográfiai fogalomként, mint az O Felsége uralma alatt álló egész földrajzi területnek megjelölését czélzó, nem pedig mint a birodalom államszemélyiségét jelentő kifejezést fogjuk fel, a melynek csupán felét vagy részét alkotó területkomplexumok azok, a melyek az osztrák törvény szerint is közjogi egységként, közjogi személyiségként jelentkeznek. Mindazáltal nem tagadható, hogy a használt kifejezések kétértelműsége, valamint az osztrák jogfejlődés előzményei nem csekély mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az emiitett kifejezések alapján oly következtetések is vonatnak le, a melyek a Reich-ot mint közjogi jogalanyt, mint magasabb rendű államszemélyiséget kívánják feltüntetni, bár az osztrák kiegyezési törvény kifejezett rendelkezései ilyet sehol nem állapítanak is meg. Ezek a következtetések azonban tulajdonképen csak ugy szerepelhetnek, mint az osztrák törvény rendelkezései mögött rejlő, azok alatt lappangó elméleti álláspontnak vagy alapgondolatnak a rendelkezésekből kombinált önkényes konstrukciója. A gondolatmenet, a mely a birodalmi egységnek, mint államszemélyiségnek megkonstruálására irányul, abból a történelmi előzménybő1 indulhat csupán ki, hogy a kiegyezést megelőzően a monarchia az osztrák jog értelmében érvényes alaptörvények szerint egységes Gesamtmonarchia, Gesamtreich, összállam, egységes államszemélyiség volt. Ezen a jogállapoton — e felfogás szerint — a kiegyezés csak annyiban változtatott, hogy az egységes birodalmat két egyenjogú részre vagy félre bontotta fel, a közjogi egységet azonban, — a mely a birodalmat alkotó tartományok külön hatáskörével szemben előbb sem állott másban, mint bizonyos tágabb körben közösnek nyilvánított ügyekben s elintézésükre hivatott közös szervekben (v. ö. az 1860. okt. 20-iki császári diplomát : zur Regelung der inneren staatsrechtlichen Verháltnisse der Monarchie), — teljesen nem adta fel, hanem fenntartotta a közös ügyeknek és szerveknek a korábbi jogállapotnál szűkebbre vont körében. Ebben a körben a Reich, illetőleg a monarchia megmaradt továbbra is a birodalom két felét vagy részét jogilag egy egységes egészszé egybekapcsoló államszemélyiségnek. Ebben az államszemélyiségben olvad össze kifelé a belsőleg két félre vagy részre osztott Reich. Még tovább menő következtetés az, hogy a Reichnak belső tagoltsága befelé sem szüntette meg a Reich egységét. A két rész belkormányzati és törvényhozási önállósága nem jelenti a két résznek egymástól való> függetlenségét. Ez az önállóság csak látszólagos ; mert ép ugy mint a Reichshálfte s a Reichsteil csak része az egésznek, e két résznek külön.