Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - A forgalmi tilalmak, joggátló intézkedések és hadikárok kezelése a békekötésnél

A FORGALMI TILALMAK A BÉKEKÖTÉSNÉL. vallott műveltebb felfogással való szakítás ellen, a mire elbizakodottság, bosszúvágy és halálos gyűlölet vitte rá ellenségeinket, nem tiltakozhatunk hatályosabban mint ugy, ha megakadályozzuk, hogy ők abból maradandó előnyre tegyenek szert. A háborús rendszabályokra alkalmazva magunkévá tehetjük az angol miniszterelnöknek a franczia képviselőkhöz intézett szavait: «A nemzetközi forgalomnak sem szabad tartósan szenvednie a szabadsága ellen intézett könnyelmű és gaz támadások alatt és ebben a tekintetben is követelnünk kell, hogy ismét felépítsék és helyreállítsák azt, a mit leromboltak.*) Ha igaz, hogy a nemzetközi jog megsértése felett való minden felháborodás haladást jelent, akkor éppen az előbbi állapot teljes visszaállításához és a lehetőleg messzemenő kárpótláshoz való ragaszkodás lesz már fél győzelem abban a harczban, a melyet a háborúnak az összes állampolgárokra és azok magánviszonyaira való kiterjesztése ellen folytatunk. Mi elitéljük ennek a gondolatnak uj életre keltését és kötelességünknek tartjuk minden eszközzel megakadályozni azt, hogy ez a durvább évszázadok szokásaiba való visszaesés irányadó, jogalkotó ténynyé váljék. A háborúról vallott angol felfogással a mi kulturfelfogásunkat szegezzük szembe és bármennyire is fölényben hiszik ők magukat felettünk, ugy érezzük, hogy ezzel a felfogásunkkal az emberi fejlődés szelleméhez határtalanul közelebb állunk, mint valamennyi ellenségünk, mert az összes felsorolt követeléseink találkoznak' és csúcsosodnak abban, hogy azok a szabályok, a melyeket a mi kívánságunk szerint a most adott különös esetre a békeszerződésben meg kellene állapítani, olyanok legyenek, hogy belőlük általános nemzetközi jogi tételek fejlődhessenek, a melyek alkalmasak arra, hogy az igazság uralmát és a mások jólétének tiszteletbentartását a nemzetközi forgalomban egy lépéssel előbbre vigyék. Jogáliam. XV. évf. 7—8. f. 2 8