Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - A polgári törvénykönyv javaslata a parlament előtt

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATA A PARLAMENT ELŐTT. 27 parlamenti tárgyalás folyama alatt is nemcsak a parlamentben, hanem a külső szakkörök részéről is szabadon érvénvesülhet. Ebből nyilvánvaló, hogy a kormány nemcsak egyes részletkérdésekben, melyekre nézve az indokolás szerint a vélemények amugyis mindvégig sokszorosan szét fognak ágazni, hanem az egész műnek, vagy jobban mondva az egyes főbb intézményeknek a kormányzati politika körébe eső apprecziacziója tekintetében is — a melyekre nézve ugyancsak sokfelé ágazhatnak szét az egyes szakkörök véleményei — passziv álláspontra helyezkedett, a mi sokakban méltán azt az aggodalmat keltette, hogy a kormány részéről való határozott irányítás nélkül éppen a legéletbevágóbb kérdésekben lehetetlen lesz a szerteágazó szakvélemények tömkelegében eligazodni és a kódexbe szervesen beilleszkedő megoldást létesiteni. A miniszteri indokolásnak a törvényjavaslat vehető eszméit összefoglaló része (12—14. 1.) jelez ugyan bizonyos elvi álláspontokat, melyek a jogi, társadalmi és gazdasági élet viszonyainak szabályozása szempontjából kormányzatpolitikai megfontolás eredményéül is tekinthetők, és fel lehet tenni, hogy ezeket az álláspontokat a kormány a maga részéről is elfogadta: ámde ezek a vezető eszmék csak egész általánosságban vannak feltüntetve, s a határozott állásfoglalás inkább az egyes főbb intézmények és intézménykörök kapcsán a keresztülvitel elvi alapjai tekintetében volna helyén. Vegyük a következő példát: A miniszteri indokolásban az van vezető eszméül feltüntetve, hogy az ujabb társadalmi félfogásnak és a mai kor humánus szellemének megfelelően lényegesen javítandó a törvénytelen gyermek jogi helyzete, de nem azon a fokon tul, a melyen a törvénytelen gyermek kedvezményezése már a törvényes családnak és a házasság intézményének rovására szolgálhatna. Ez a frázis tulajdonképpen csak a javaslatnak a mai joggal szemben nóvumként jelentkező ama rendelkezéseiben ölt testet, melyek az atya által elismert törvénytelen gyermek névviselési és öröklési jogát megállapítják (Tj. 227—230. és 1531. §§.). A konkrét megoldás tartalmazza a s^oc^iál- és ga^da-