Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1916 / 7-8. szám - A forgalmi tilalmak, joggátló intézkedések és hadikárok kezelése a békekötésnél
Dí FRANZ KLEIN visszatérést az olyan hadviselési módhoz, a mely ellen a nemzetközi jog művelőinek tekintélyes része már a XVII. századtól kezdve mindig küzdött. Ez a várakozás annál jogosultabbnak látszott, mert Anglia, mint tudjuk, aláirta a szárazföldi háború törvényeire és szokásaira vonatkozó hágai egyezményt, a melynek bevezetésében a szerződést kötő hatalmak kijelentik, hogy még háború esetében is szem előtt kivánják tartani az emberiesség érdekeit és a czivilizáczió fokozódó követelményeit. Ezáltal Anglia is, mint a szerződéshez hozzájáruló többi hatalmak, kötelezettségeket vállalt, a melyek a háborúról vallott korábbi felfogásával és az ő hadviselési módjával nem voltak összeegyeztethetők. De rossz előjel volt már az angol kormánynak ismert kísérlete, midőn a hágai egyezmény kevéssé meggyőző magyarázata utján igyekezett e kötelezettségei alól kibújni. Mikor pedig a háború kitört, Anglia példáját szövetségesei is követték és a hadakozás nemcsak katonai, hanem egyidejűleg gazdasági és pénzügyi téren is megindult. Ha arra akarunk felelni, hogy lehet-e és hogyan lehet az ebből származott rendkívüli állapotokat kibonyolitani és ismét rendes mederbe terelni, ugy mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ügynek jelenlegi állását — a mint itt helyesen nevezhetjük a kórképet megismerjük. Minthogy erről bizonyára már sok ismeretes, a fődolgokra szoritkozhatom és főképen csak azt említem fel, a mi a legújabb időben történt. A mint ellenfeleink a hadviselésben sem tudtak soha igazi egységet elérni, ugy egyformán kimerithetetlen gonosz szándékuk ellenére, a melyről állandóan tanúságot tettek, hiányzott eddig ez az egység a gazdasági háborujokban is. Nyugat felé Franciaországgal és Angliával szemben az üzleti forgalom tulajdonképen majdnem teljesen meg van szakitva. Megszűnt és pedig a jogi műnyelv kifejezésével élve ex tunc. Francziaországban egyes kivételektől eltekintve tilos az