Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

BÍRÓI GYAKORLAT. 379 Kívánatos volna, hogy a C. gyakorlata állandóan ezt az irányt kövesse ! 33- §• 3- bek. Ismeretes az irányváltoztotás, mely a C. gyakorlatában a tény- és jogkérdés elhatárolása tekintetében az utóbbi években beállott. A B. P. életbeléptetését követő esztendőkben ugyanis a C. felette szűkkeblű gyakorlatot folytatott. Szertelenül kiterjesztette a ténykérdés fogalmi körét és ennek megfelelőleg megszorította a jogkérdés körét. Minthogy pedig a ténykérdésben reviziót gyakorolni módjában nem állott : saját mozoghatási körét a C. a lehető legszűkebb korlátok közé szorította, gyakorlatával úgyszólván lehetetlenné tette a reviziót és saját magát fosztotta meg revizionális jogkörétől. De a C. csakhamar fölismerte, hogy gyakorlata helytelen irányt követ. Alig néhány évvel a B. P. életbeléptetése után kezdetét veszi az irányváltoztatás. A C. egyre jobban kiterjeszti a jogkérdés körét s ez áítal egyre nagyobb területet von revíziója körébe. Ugy hogy az a gyakorlat, melyet a C. e tekintetben ma követ, a legszigorúbb bírálatot is kiállja. Ujabb gyakorlatával kiterjesztette, de egyúttal szigorúan meg is vonta mozoghatási körét, s ez ujabb irány mellett következetesen meg is marad. A régi gyakorlathoz való közeledést a C. azóta nem mutat. Az 1914. évben hozott egy határozatban ugyan a C. az ölési szándékot mint a ténykérdés körébe tartozót emliti meg, a mely határozatban Bálás P. Elemér az életbeléptetést követő évek gyakorlatába való visszaesést vél felfedezni (B. J. T. LXVII. 129.). E felszólalásra azonban a B. J. T. a jogesetek egész sorozatának közlésével válaszol (u. o. 168.), kimutatván, hogy a C. a legteljesebb következetességgel kitart az utóbbi évek gyakorlata mellett. De ezt igazolja az azóta közzétett jogesetek egész sorozata is. Az alsóbiróságok gyakorlatában azonban találkozunk kijelentésekkel, a melyek a tény- és jogkérdés összezavarására mutatnak. Sőt az ítélőtáblák gyakorlatában is. így a budapesti kir. ítélőtábla tévesen tekintette a Lénykérdés körébe tartozónak azt, hogy «vádlott csavargott és magát büntetendő cselekmények elkövetéséből tartotta fenn» (B. J. T. LXVI. 81.). Hasonlóképen tévesen tekintette a budapesti kir. ítélőtábla a ténykérdés körébe tartozónak a kitartatás fenforgását (B. J. T. LXVII. 165.) ; mert a mint erre Vaikó Pál reámutatott, a kitartatás jogi fogalom, erre nézve tényeket kell megállapítani, mikből a kitartatás fogalmára következtetést lehet vonni. Az alsóbiróságok gyakorlatában pedig éppen találkozunk kijelentésekkel, a melyek a két fogalmi kör teljes összezavarására mutatnak. Még mindig látnak napvilágot ítéletek, melyek a szándékot, a jogtalanság kérdését, az értelmi és erkölcsi fejlettséget a ténykérdés körébe tartozónak tekin'k És éppen, mert az alsóbiróságok nehezen tudják magukévá tenni a