Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

BÍRÓI GYAKORLAT. 369 határozat, a mely a törvény szellemének teljes félreértésére vall; a C. gyakorlatáról azonban nem mondható el ugyanez, a mennyiben idevonatkozó gyakorlata a legtöbb kérdésben határozott, következetes, s a törvény szellemének megfelelő. Ugy hogy a C. gyakorlatát tartva szem előtt, az uj törvény alkalmazása körül szerzett tapasztalatok kedvezőknek mondhatók. B. P. N. 2. §. Az esküdtekhez intézendő kérdések tervezetét vádló hozza javaslatba (í. bek.). A vád alapjául szolgáló tény- és jogkérdésre az esküdtbíróság köteles kérdést feltenni (5. §. 3. bek.). Felmerült azonban a. kérdés, hogy a birói tanács mennyiben van kötve a vádló által javaslatba hozott szöveghez. Volt alkalmam e tekintetben nézetemet kifejteni (B. Sz. III. 20). 1.) ; kimutattam, hogy a birói tanács eme szöveghez kötve egyáltalában nincsen, hogy keze teljesen szabad. Egy esetben a C. is abban az értelemben döntött (B. J. T. LXVIII. 268.). Ellenben elhomályosul e felfogás abban a döntésben, a mikor kifogásolta a C, hogy a kettéosztott ténykérdések közé oly kérdések szúrattak közbe, a melyek nemleges megoldása esetében a vád tényelemeire vonatkozó kérdés egy része válasz nélkül marad (B. J. T. LXVII. 145.). Az e határozatban megnyilatkozó felfogással nem azonosítom magamat, a mint azt annak idején (B. Sz. III. 205.) tüzetesen kifejtettem. 3. §. 2. bek. A törvény világos rendelkezését sértette meg az az esküdtbíróság, mely több vádlottra vonatkozólag egy közös ténykérdést tetf fel. Nem férhet tehát szó a C. ama kijelentéséhez, mely szerint a kérdésfeltevés jelzett módja szabályellenes. 3. §. 3. bek. A B. P. N. 3. §-ának 3. bekezdése lényegileg átvette a B. P. 554. §-ából azt a rendelkezést, mely szerint a kérdések megszövegezésénél ki kell fejezni azt, ha valamely kérdésre csak egy előző kérdésnek bizonyos irányban történt eldöntése esetében adandó válasz. AB. P. N. kérdésfeltevési rendszerénél fogva azonban e rendelkezés az előzőtől teljesen eltérő jelentőséget nyert. E törvény megalkotása előtt ugyanis a kérdés felette egyszerű volt. Mellőzni kellett ama kérdéseknek az esküdtek elé való terjesztését, a melyek egy előző kérdésnek bizonyos irányban történt eldöntése folytán elvesztették jelentőségüket. Az esetre tehát, ha a főkérdésre nemmel határoznak az esküdtek : a kérdések megszövegezésénél gond volt fordítandó arra, hogy az ahhoz fűződő külön kérdések megoldatlanul maradjanak. Az esetre, ha az esküdtek beszámítást kizáró okot (pl. jogos védelmet) állapitanának meg, megoldatlanul hagyandók a cselekmény minősitésére fpl. az erős felindulásra) vonatkozó kérdések. A B. P. N. megalkotásával azonban teljesen megváltozott a helyzet. Ma egészen más a következése annak, hogy tény avagy jogkérdés mikénti eldöntéséről van szó. A jogkérdésben való döntés revízió tárgyát képezvén, mindég számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a C. a jog-