Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. ^Eötvös Károly. (1842-1916.) A magyar Pantheonban nagyon nehéz lesz ama robusztus alak végleges helyét megtalálni, a ki imént, ápr. 13-án már-már patriarchális korban és — fájdalom, — az élet és a betegség által már előbb összetörve távozott el közülünk. E sorok irója talán nem is merné ezt a helyet számára keresgetni, ha életének épen legnevezetesebb szakaszában nem vezetett volna az utja szorosan az övé mellett s igy közelebbről nem ismerte volna meg egyéniségének elhatározó vonásait. Eötvös csak mellékesen, szinte csak véletlenül és ötletszerüleg volt politikus és iró. Mint ilyen ugyan szintén jelentékeny ; azonban egész gondolkozásában s életpályályának minden nagy akcziója és sikere szerint jogás% Vdla. Szobrát tehát nagy magyar jogászaink közé kellene állítani és itt is szorosan Kozma Sándor mellé, a kit bátran az ő magistratuális másának lehetne tekinteni, a ki maga is Deák Ferencztől vette át a magyar jogászjellem ama hatalmas tradiczióját, a melynek csodálata korunkig átszállott. Egy-két szót azonban Eötvös Károly egyéniségének többi oldaláról is kell szólani, hogy őt előítélet nélkül és egészen szemlélhessük. Egyöntetű életpályája, mint forradalom-előtti nagyjainknak, neki nem volt. Mint minden régibb magyar kiválóságot, őt is szívesen nevezték ugyan el táblabírónak, de bizonyos, hogy ez az elnevezés sohasem illett rá. Az a bizonyos szent «lustaság», a mit még Deák Ferencznek is sürün tulajdonítottak, nála csak a külsőségekben volt tapasztalható, igy is inkább élete végén, a mikor akczióképessége már meg volt törve és hátralevő idejét, — a mint némelyek mondották — kellemesen eladomázta. Bár nagy kára honunk belső történetének, hogy ezeket az adomákat és kritikai megjegyzéseket nem jegyezte föl senki. Összeszedni emlékezetből is érdemes volna. Eötvös Károly már a szabadságharcz utáni kor neveltje volt. A régi és uj világ mesgyéjén kezdte pályafutását és már ez is szinte kizárta azokat a nagy táblabírói vonásokat, a melyeket neki hibásan tulajdonítanak.