Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

Df LENGYEL AURÉL kérdésében lelkiismeretességgel, minden tulhajtás és elfogultság nélkül gyakorolják a kezükbe letett hatalmat; mindazonáltal az ügy fontosságánál fogva a pénzügyminiszter abban az Utasításban,* amelyet a Jbp. szabályainak alkalmazása tárgyában a pénzügyi hatóságok részére az 1916. évi április hó 10. napján 5062. P. M. szám alatt adott ki, hasznos irányitással látta el a pénzügyi hatóságokat a vádjognak mikép való gyakorlására nézve. Az Utasítás hangsúlyozza, hogy habár a közvád emelésének kérdésében a határozás korlátlanul a pénzügyi hatóságokra van ruházva, mégsem szabad a vádemelést tetszésük szerint, önkényesen mellőzni, hanem hivatásszerű, komoly kötelességüknek kell tekinteniük, hogy minden bűncselekmény miatt, a hol arra törvényes alap van, a birói eljárást szorgalmazzák és ha a bűnvádi eljárás megindításának és folytatásának általános és különös feltételei fennforognak, kellő erélylyel, gyorsasággal és igazságszeretettel járjanak el a vád képviseletében. 3. A vádló a vádat a büntető parancs kibocsátásáig, illetőleg a tárgyalás befejezéséig visszavonhatja. A visszavonást indokolni nem köteles. Ez eltérés a Bp. 38. §-ában foglalt szabályozástól. A vádiratnak egyik terheltre vagy kezesre nézve történt visszavonása az eljárásnak a többiek ellen való folytatását nem érinti. 4. A Jbp. a terheltet a bünpernek egyik alanyává teszi, a ki az ügyfél jogait gyakorolja. A korábbi jogszabályok a terheltet passziv szerepre kárhoztatták épen abban az ügyszakban, a melyben a védelem a legnagyobb sikerrel fejthető ki. E tekintetben különösen az szolgáltatott állandó panaszra okot, hogy a terhelt csupán elmarasztaltatása után élhetett védő közreműködésével. A Jbp. ezt a hátrányos joghelyzetet lényegesen megjavitja. ** Közzététetett a Pénzügyi Közlöny 1916. évi (XLIII. évfolyam) 10. számában, valamint az Igazságügyi Közlöny 1916 évi (XXV. évfolyam) 4. számának mellékletén.