Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A semmiségi panasz a katonai bűnvádi perrendtartásban

338 Dí ERNST FRANZ WEISL A SEMMISSÉGI PANASZ A KATONAI BŰNVÁDI PERRENDTARTÁSBAN. Irta: Dr. ERNST FRANZ WEISL. Semmisségi panaszon minden további megjelölés nélkül általában a rendes semmisségi panaszt értjük, ellentétben a jogegység érdekében használható semmisségi panaszszal. Az előbbi ugy a vádlott javára, mint terhére érvényesíthető, de mindig csak a katonai bűnvádi perrendtartás (KBP.) 358. §-ában felsorolt valamelyik okból. Az e szakaszban szereplő semmisségi okok, a melyek az orvosolható semmisséget illetik (v. ö. Löffler, Unheilbare Nichtigkeiten, 22. skk. 11.), az Ítélet semmisségét nem vonják maguk után már puszta fennforgásuk folytán, hanem ellenkezőleg az szükséges, hogy kellő időben és formában érvényesitve legyenek. Minthogy a katonai legfelsőbb törvényszék (cs. és kir. legfelsőbb katonai törvényszék, cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék, m. kir. legfelsőbb honvédtörvényszék) hivatalból a vádlott javára csak néhány semmisségi okot köteles figyelembe venni, nevezetesen a tárgyi illetékesség (hatáskör) hiányát és az anyagi jog helytelen alkalmazását s ezeket is csak akkor, ha perorvoslati eljárás során jutnak tudomására: a peres feleknek, ha perorvoslattal élnek, óvakodniok kell mindentől, a mi panaszuk sikerét koczkáztathatná. A helyes perorvoslat alkalmazása, illetve annak megállapithatása érdekében, hogy az ítélet mely részei ellen és mily perorvoslatokkal támadjon a semmisségi panaszra jogosult (a vádló, a vádlott, ennek védője vagy törvényes képviselője), első sorban a megtámadandó Ítéletet kell alaposan tanulmányoznia. Mindenek előtt azzal kell az itélet rendelkező része, ténymegállapításai és indokai alapján tisztába jönnie, hogy a döntő tényekre nézve a határozat a) érthetően, b) hiánytalanul,