Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A gazdasági háború jogi fegyvertára

Dí JACOBI ANDOR a ki pedig az angol-amerikai elmélethez legközelebb áll, azt tanítja a Heffter müvéhez irt jegyzeteiben, hogy az ellenséges javak elkobzása és zárlata ma már elavult. S tényleg a krimi, az 1859-iki és 1860-iki háborúk az ellenséges magánjogok legteljesebb épségben tartásával játszódtak le. A krimi háborúban a nem blokirozott orosz kikötőkkel való kereskedelem is meg volt engedve. Az amerikai legfőbb törvényszék 1812-ben kimondta, hogy a hadüzenet már nem jelenti az ellenséges javak elkobzását. Midőn pedig az 1861-ben kitört amerikai polgárháborúban a déli államok elkobozták az ellenséges alattvalók magánjavait, a melyek területükön voltak, a\ angol kormány tiltakozott ép oly szokatlan, mint igazságtalan rendszabály ellen (An act so unusual asit was unjust). Tény tehát az, hogy az európai nemzetközi jognak a XVII. század közepétől fogva igenis az ellenséges magántulajdon sérthetetlensége egyik alapvető szabálya. Gyakorlat, szerződések és elmélet ezt egyaránt' igazolják. Cal is igy állítja be a tétel történelmi fejlődését. Igaza van tehát Bluntschlinak, midőn azt állítja, hogy a régi tétel, hogy az ellenség jogfosztott, a modern népjog által mint embertelen elvettetett és igaza van Riviernek (Principes 1896), midőn azt mondja, hogy «általános jogszabály,, hogy háború kitörésekor az ellenséges államok alattvalói békében maradhatnak az országban; a törvények védelme alatt elláthatják üzleteiket és a jogsegély kiszolgáltatása számukra nem szűnik meg». Ha azonban ez igy van, akkor nem áll az, hogy az entente államok, midőn az ellenséges alattvalót megfosztják a jogsegélytől, megakadályozzák ipara folytatásában, zárlat alá veszik és leliquidálják vagy elkobozzák vagyonát és megtámadják ipari tulajdonjogait, a hadijog alapján járnak el. Nem. Ok jogtalanságot követnek el a fennálló nemzetközi joggal szemben, a melynek kifejezett egyezményes tétele a fent ismertetett II. hágai békeért. IV. Egy. 23. §. h. pontja. Az, a ki jogot sért és igy az állam is, a mely a nemzetközi jogot megsérti, kártérítéssel tartozik.