Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A gazdasági háború jogi fegyvertára

Dí JACOBI ANDOR dott szabályzattal. A rendelkezés maga pedig el van helyezve az ellenségeskedésekről szóló II. Rész I. fejezetében, az: ellenségnek ártó eszközökről, a miből épen nem következik,, hogy az csupán a szárazföldi főparancsnokhoz szóló utasítás. Még megemlitem, hogy a haderő magatartását ellenséges területen a III. rész szabályozza. De fölösleges az ily felfogással, a mely a polgárosodás egy nagy haladásával szemben ily kicsinyes fogásokkal akarja a common law insularitását megvédeni, vitatkozni. Elég egyszerűen ráutalni arra, hogy Anglia maga. sem elégedett meg azzal, hogy a common law szabályai automatice hatályba léptek a háború kitörésével, hanem a király proklamácziót bocsátott ki, a mely ugy ezzel a rendelkezéssel,, valamint az azt megelőzővel, hogy tilos az ellenséges tulajdont elpusztítani vagy elvenni, kivéve, ha elpusztításukat vagy elvété lüket a háború követelményei okvetlen kívánják, ellentétben van. De beleütközik már ez az első kiáltvány az emelkedettebb szellemű angol kereskedelmi és jogi közvélemény felfogásába is. 1908-ban, a Christianiában megtartott tengerjogi kongressuson Sir Henry Beauchamp, az angol Lloyds elnöke, arra a kérdésre, hogy vájjon beváltják-e az angol biztositók kötelezettségeiket háború esetére is, kifejezett utalással a common lawra, határozottan kijelentette, hogy igenis az angol biztositók kötelezettségeiknek minden körülmények között eleget fognak tenni. E kijelentés az érdekelt köröket bizonyára uj bizalommal és ingerrel töltötte el, az angol biztositók igénybevételére és viszont talán ez a kijelentés is egyik indoka volt annak,, hogy az angol kormány a kiáltvány segédeszközéhez nyúlt. Az első kiáltvány azonban az angol gazdaságjogi vezérkarnak nem látszott elég erőteljesnek. Szeptember 9-ikén második kiáltvány bocsáttatott ki, a mely a tilalmak következő felsorolását tartalmazza: Tilos: 1. Bármily fizetés; 2. adósság, előlegutalás vagy biztosítékadás ;