Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A gazdasági háború jogi fegyvertára

?o8 D? JACOBI ANDOR kitörésével ipso jure tilos minden kereskedelem az ellenséggel. A szárazföldi gyakorlat szerint az állam be- és kiviteli tilalmakat léptet életbe azokban az árukban, a melyek a hadviselésre befolyással vannak, illetőleg a melyeknek ki- és beviteli tilalmával az ellenség gazdasági életének egészét sújtani akarja, ezenfelül a szárazföldi államok az ellenség felé teljes határzárt léptetnek életbe. A szárazföldi joggyakorlat gazdasági fegyvertára ezzel ki is merül; nevezetesen létrejött szerződések teljesítését meg nem tiltja, szerzett jogokat respektál, természetesen mindezek a büntető szabályok, nálunk a Btk. 144. §. 4. korlátai között, a mely megtiltja, hogy az ellenséget pénzzel, vagy . . . eszközeinek szaporítása, vagy azok beszerzésének könnyitése által segítsük. Ez a nagy különbség a szárazföldi és az angol fölfogás között. Midőn az angol álláspont azonban megtiltja általában az előzően létrejött szerződés teljesítését, akkor nyíltan beleütközik egy tételes nemzetközi jogszabályba. Nem ösmertetném azonban az angol álláspontot teljesen, ha ki nem emelném, hogy a háborús állapotnak Angolországban ipso jure folyománya, hogy az ellenséges idegen a polgári jogsegélyt igénybe nem veheti. Ezt az angol judicatura régtől fogva így tartja és tanitja. A High Court of Justice egy legújabb ítéletében ezt szintén határozottan kimondotta. A szerződés teljesítésének tilalmazása a polgári jogsegély megtagadásával együtt teljesen kimeríti annak a tiltó szabálynak tényálladékát, a melyet a II. hágai békeértekezleten elfogadott és az angol képviselők aláírását is magán viselő IV. Egyezményhez csatolt szárazföldi háborús szabályzat 23. §. h) pontja tartalmaz s a melynek magyar hivatalos fordítása így hangzik : «Tilos . . . kijelenteni, hogy az ellenfél állampolgárainak jogai és követelései megszűntek vagy per utján nem érvényesíthetők*). E szöveg, mely az I. hágai békeértekezleten elfogadott Szárazföldi Háborús Egyezményben nem foglaltatott, a német képviselő indítványára fogadtatott el. Ha szem előtt tartjuk, hogy, mint azt a legújabb angol ítéletek is tanusitják, régi, ha