Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - A gazdasági háború jogi fegyvertára

Dl JACOBI ANDOR lok. Középeurópa és az entente hatalmi versengésének keretében az angol gazdasági féltékenykedés Németországgal szemben és a vágy, ez utóbbit gazdaságilag megsemmisiteni, ép anynyira okai e háborúnak, mint az osztrák-magyar vöröskönyv egy szerencsés kifejezése szerint glecsernek nevezett orosz terjeszkedés, a mely monarchiánk létével összeférhetetlen. Ezért ebben a háborúban az ellenség gazdasági erejének megtámadása és lehető megkárosítása egyenlő értékű hadiczél az ellenség katonai erejének megtörésével és a puskák, mozsarak és bombák háborúja mellett egy nagy gazdasági háború körvonalai bontakoznak ki. A tengeri hatalmak háborúit ez mindig jellemezte. S minthogy ebben a háborúban résztvesz a jelennek és a múltnak legnagyobb tengeri hatalmassága, természetes, hogy ez rányomja bélyegét a háborúra és a háború katonai heroizmusa mellett egy gazdasági háború hidegen számító sakkhuzásainak könyörtelenségét is bekapcsolja a háború borzalmaiba. Mik e gazdasági háború fegyverei? Hol van fegyvertára ? A felelet nem örvendetes, különösen nem nekünk, jogászoknak szempontjából. Mert a háború fegyvereit a nem^etkö^i jog nagyszerű alkotmányából veszik és Anglia büszkén hivatkozik arra, hogy az, a mit ő tesz, megfelel az érvényes nemzetközi jognak. Alább ki fogom mutatni, hogy nincs igaza és hogy prókátori ügyeskedés az, a melylyel a nagy világhatalom jogtalanságait menteni próbálja, de szomorú, hogy a huszadik század második évtizedében jogfosztások és jogtiprások a jogosultság némi látszatával takarózhatnak a nem^etkö\i jog aranynyal és bíborral ékes palástjába. A nemzetközi jog eredendő bűnének kifolyása ez; mert a ma élő nemzetközi jogot ép a tengeri kereskedelem és gyarmatosítás államainak gyakorlata adja, az ő háborúik és megegyezéseik lerakódása, főleg pedig az ujabb időben Angolországé magáé. A mi javulás a polgárosodás irányában jelentkezik, az a szárazföldi gyakorlat müve. Jól mondja W/icaton: * * Eléments du dr. int. II. 17.