Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Cui Prodest?

290 NÁVAY LAJOS gesek, hanem közösök és közösségük a szervek viselőinek fizikai (de nem jogi) azonosságában él. II. Ezek előrebocsátása után feladatunk további része most már annak a megállapításából fog állani, hogy vájjon az 1867: XII. t.-cz. egyes intézkedései miképen viszonylanak azokhoz a feltételekhez, melyeket a souverainitás lényeges kellékeiként a fentebbiekben megjelöltünk. Ugy hiszem, senki sem vádolhat meg azzal, hogy elfogult szerzőkre hivatkoztunk, hisz az ő vizsgálódásaik nem az Ausztria és Magyarország közti viszonyra, hanem elsősorban a régi német Bund, majd a jelenlegi birodalom alkotmányjogi helyzetére vonatkoztak. A mikor tehát tőlünk teljesen távol álló közjogászok kutatásai és tudományos megállapításai után indulunk és ezek alapján vizsgáljuk annak a viszonynak jogi természetét, a mely az 1867: XII. t.-cz. tételes intézkedéseiben kifejezésre jut, akkor bizonyságot tettünk ezzel arról is, hogy lehetőén az igazság felderítésére törekszünk. A mi mindenekelőtt az 1867: XII. t.-cz. sokszor megvitatott jogi természetét illeti, ugy kétségtelennek látszik, hogy formaliter a 1867: XII. t.-cz. csak olyan törvénye a magyar «Corpus Juris»-nak, mint bármely más törvény, azaz hogy ebben a törvényben is kifejezésre jut a magyar törvényhozás három faktorának souverain akarata, mely mint ilyen semmiféle idegen akarat által se nem korlátozható, se nem köthető le és ép ezért •— mindig csak formális értelemben szólva — az 1867: XII. t.-czikk kiegészítése, módosítása, vagy hatályon kívül helyezése is mindig csak a magyar törvényhozás souverainitása keretén belől lehetséges, viszont ezen belől bármikor is lehetséges. És a mint a magyar alkotmány •—• történelmi fejlődése folytán — általában nem ismer úgynevezett alaptörvényeket, ugy az 18671X11, t.-czikk sem az. Ha viszont a törvény materiális rendelkezéseit nézzük, ugy bizonyos az, hogy valamint ennek a törvénynek a gyakorlati életbeléptetése csak azáltal vált lehetségessé, hogy ez a magyar törvény párhuzamos kiegészítésre talált az osztrák 1867. deczemberi törvényben — ugy az a formális lehetőség is.