Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Az ausztriai közjogi irodalom és Magyarország

AZ AUSZTRÍAI KÖZJOGI IRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. II Abban a meggyőződésben vagyok, be fogják látni, hogy a mult ellenséges küzdelmei a legtöbbször csakis ahhoz a gyökérszálhoz vezettek, hogy a magyar állam törvényes önállóságának alapgondolatával sehogysem tudtak megbarátkozni. Szakítani fognak azokkal a tévtanokkal, melyek a szövetséges állam (Bundesstaat) forgalmi kóréhe^ tapadt árvetésen nyugosznak. Nem fogják többé azt hirdetni, hogy Magyarország csak tag-állama az ausztriai birodalomnak, hogy úgynevezett «belső alkotmányjogi kapcsolato fűzi Magyarországot Ausztriához, hogy a kö\ös ügyek «egységes birodalmi ügyek, a kö^ös szervek, a birodalmi egység» szervei, hogy nem a két államnak van külön területe, hanem a «domus austriaca» által birtokolt minden országnak együtt van egységes területe, hogy a két állam souverainitása fölött van egy harmadik souverainitás: a közös korona. Felteszem, hogy nem fogják többé azt kívánni, hogy mi ne az 1867: XII. t.-cz. rendelkezéseit, hanem az 1867. deczember 21-iki osztrák törvényt tartsuk iránytadóknak. Be fogják látni, hogy osztrák törvénynek Magyarországon nem- lehet hatálya. El fogják ismerni, hogy reánk nézve csak az kötelező, a mi a magyar törvényben van. Nem szabad többé az osztrák íróknak elfelejteni, hogy Ausztria vagy osztrák császárság alatt nem lehet a két államot érteni, hanem csak Ausztriát Magyarország nélkül, mert a magyar kiegyezési törvény a paritásos dualisztikus alap eszméjéből indul ki, mig az osztrák törvény elég hibásan az «ausztriai monarchiához tartozó összes országok» közös ügyeiről és kezelésük módjáról szól. A hol pedig a két törvényben a közösség körére nézve discrepantia van, vegyék figyelembe Ausztriában azt a magyarázati elvet, melyet Tisza István gróf igen helyesen a következő formulában fejezett ki: «Közös ügynek csak azok az ügyek tekinthetők, a melyeknek közösségét mind a két törvény elismeri. Ott tehát, a hol egyik-másik kérdésben a közösség körét a két törvény nem egyenlően vonja meg, a dolog természeténél fogva s a két törvényhozás egyenjogúsága következté-