Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Az ausztriai közjogi irodalom és Magyarország

WLASSICS GYULA érintette — sőt azt az 1723 : I. t.-cz. szövegéből láthatni — egyenesen megerősítette. Az a magyar alkotmánynyal ellenkező tényleges állapot, mely előbb és utóbb is fennállott nem szün­tette meg az alkotmány jogfolytonosságát. Magyarország törvény­hozása sohasem fejezte ki azt, hogy Ausztriába beolvad. Hogy az «indivisibíliter ac inseparabiliter»-nek (1723:1. t.-cz. 3., 4. §-ok és 1723 : II. t.-cz. 7. §.) mi a közjogi jelentősége, azt már föntebb kifejtettem. Nem hiszem, hogy Tezner ur — bármennyire nehezére essék nagy buzgalommal kifejtett munkájával felépített kártya­várának széthullása — fönntartsa a «Neue Freie Préssé»-ben gyorsan kimondott véleményét. Erre hagyott különben is vissza­vonuló utat, mert a «Neue Freie Presse*-ben irt kis nyilat­kozatában kiemelte, hogy a kéziratot csak fölületesen olvas­hatta: «Soweit ich nun ím Fluge den mir vorliegenden Text des Allerhöchsten Handschreibens übersehen vermag.» Néze­tem szerint «bona fide» nem is lehet ott a birodalmi eszmé­vel kötött compromissumot keresni, a hol azt a döntő té­nyezők eleve kizárták. Itt a «paritásos dualismus» végrehajtásáról van szó és mindenesetre sajátszerű színben tűnnek elő azok az urak, a kik még most is abban akarnak tetszelegni, hogy Magyarország törvényes önállóságát megtagadják. A kik a közjogi irodalmat továbbra is így müvelik és egész jogtörté­nelmünk és minden törvényünk félreismerésével még a mostani czimerrendezés után is azt akarják tudományosan hirdetni, hogy Magyarország már a múltban föladta önállóságát és ezt csak folytatta 1867-ben: ugy ezt a tant elfogulatlan biráló nem tekintheti többé közjogi tudománynak, hanem a kei állam lét­érdekeit veszélyeztető minden es^kö^el visszaszorítandó veszélyes politikának. A pragmatica sanctióval sokat foglalkozott Tezner, ur és ujabban egész iskola törte és ugy látszik még ma is töri magát azon, hogy a pragmatica sanctióból olvassák ki az össz­birodalmi eszmét. A tsincera animorum unio»-i azonban mint «quantité negligeable»-t kezelték. III. Károly 1723-ik évi

Next

/
Thumbnails
Contents