Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7-8. szám - A magánjogi oktatás reformjához

494 DF KISS GÉZA pl. a jelen félévi tanrendben Hübner (Giessem, Rauch |Jena)r His (Münster), Geib (Tübingen, Meyer (Würzburg) kollégiumait a családjogból, Gierke-éí (Königsbergi a dologi jogból. ( Kivételesen ugyan megtörténik az is, hogy a Deutsches Privát recht tanára a ptk. kötelmi jogi részét adja elő, mint az idén Duch Breslauban, de ez épen csak kivétel, mely az illető sokoldalúságában találja magyarázatát, ugyanigy, a mint pl. Laband is előad e félévben tételes magánjogot). A Deutsches Privatrecht mellett (vagy helyett) látjuk néhol az illető ország partikuláris magánjogát, igy pl. az idén a tübingeni vagy würzburgi egyetemen. Máshol ismét a kollégiumot a német jogtörténettel kifejezetten is összekapcsolják, igy pl. Heidelbergben (Perels : «Geschichte und Grundzüge des deutschen Privatrechts», 4 óra), valamint Münchenben [Gareis: «Deutsche Rechtsgeschichte und Grundzüge des Deutschen Privatrechts», 7 óra) és Strassburgban (Sickel: Deutsche Rechtsgeschichte nebst Grundzüge des deutschen Privatrechts»). Ezt a példát is követendőnek véljük. A magyar és európai jogtörténelem kollégiumait nálunk ma túlságosan lefoglalja az alkotmánytörténelmi rész, ugy hogy a szóban forgó szerep betöltésére rendszerint nem, legfeljebb csak kivételesen lehetnek alkalmasak. Ma még a magyar tételes magánjog kollégiuma nagyrészt ellátja e functiót, de a polgári törvénykönyv életbelépte után a reform sürgős szükségletté lesz. A magyar jogtörténelmi kollégiumnak oly irányban kell fejlődnie, illetőleg átalakulnia, hogy a magyar magánjog történelmi kialakulását ugyanoly módon és alapossággal legyen képes szemléltetni, mint azt a német magánjog germánjogi charakterü elemeire nézve a «Deutsches Privatrecht» disciplinája teszi. IV. Van még egy pontja jogi oktatásunknak, melyhez szintén szó és kritika fér és mely szintén a magánjoggal áll összefüggésben. Ez az általános jogtan kérdése. Ma már a jogi irodalom szempontjából is ismételten — és joggal —• hangoztatták «az egész jogrendszer általános részének» egyre érezhetőbb szükségletét, mely «a magánjogi irodalmat lénye-