Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7-8. szám

CSATHÓ, JUHÁSZ, FÉLIX. Irta: A KIR. CURIÁNAK EGY TAGJA. Az elsőtől búcsúzunk. A másik kettőt üdvözöljük. Csathó Ferenciét igen találóan jellemezte egyik napilapunk. Azt irta róla búcsúztatása alkalmából, hogy igazi biró volt. A legszebb elismerés, a mit bírónak nyújtani lehet. És Csathó Ferencz minden tekintetben rászolgált arra, hogy az elismerésnek ezt a pálmáját átnyújtsuk neki. Birói működésében mindig megmaradt embernek, még pedig jó embernek és ezzel vívta ki magának azt a közelismerést, a mely most a nyugalomba kiséri. A jognak tételes intézkedéseit mindig iparkodott és össze is tudta egyeztetni a gyakorlati életnek az igényeivel, és ez a törekvése volt birói sikereinek a titka. A jog nem egy abstract fogalom, a mely az elméletek talaján burjánozhatik, hanem az emberi igazságnak a leszűrt tétele, a mely ott kell, hogy találja a gyökerét az emberiség erkölcsi életének a megnyilatkozásaiban. A kinek alkalma volt Csathó Ferenczet évek hosszú során át birói működésében teljes közvetlenségben megfigyelni, a kik együtt működtek vele a Curiának váltótanácsában, azok mondhatják, hogy a jogéletnek ebben a legváltozatosabb, mert az élet fejlődésének leginkább kitett ágazatában Csathó Ferencz mint tanácsvezető mindig kész volt megalkudni az élet követelményeivel, még akkor is, ha ez netalán az addig ridegen alkalmazott jogelmélet érintésével járt volna is. És ebben a megállapításban adjuk meg az ő birói nagyságának a teljes elismerését, mert ebben a törekvésében a biró nem tagadta meg az embert, ebben a törekvésében a tételes tudás elméleteivel gazdagon felruházott jogtudós és az emberi élet minden Jogállam. XIV. évi. 7-8. 31