Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A háborús állapot befolyása a fennálló jogviszonyokra

A HÁBORÚS ÁLLAPOT ÉS A FENNÁLLÓ JOGVISZONYOK. 397 kedeiemben nem kapható és kizárólag általa termelt magból ion-ben a rendkívüli szárazság miatt az átlag várható 4908 q helyett csak 993 q termett és igy nehogy vevőinek egy része mii sem kapjon, kénytelen volt az össztermést aránylagosan szétosztani. Minthogy az 191 1. évi termesből összesen 2160 q-t adott el, a feiperesnek csak 200:2160 q-ra van igénye a tényleg termett 995,55 q-ból. Ennyit, azaz 46%-t a 92 q-val megkapott. A felperes, a ki ez' a leiosztást nem volt hajlandó elfojadni, azt állította, hogy a nem szállított 108 q helyett métermázsánként 90 márkával fedezte magát és igy a luvarral együtt 7005.70 márka különbözetre perelt. A kereskedelmi bíróság a keresetet elutasította. Az Oberlandesgericht a felperesi kereset jogalapját megállapította. A felülvizsgálat sikeres volt a következő okokból : Helyesen állapítja meg a fellebbezési bíróság, hogy az alperes mit adott el, hogy az érdekelt forgalmi körök mit értenek «Zuckerrübensamen, Wesche» s «Zuckerreichste Elit» alatt. Igy az a mag neveztetik, a melyet az alperes meghatározott módon, meghatározott területen nyer, a melyet senki más nem termel és a mely ezért a czukorrépatermelésben, mint specialitás jelöltetik meg és szabad kereskedelmi forgalom tárgyát nem képezi. Enne. folytán a fellebbezési bíróság helyesen indul ki abból, hogy a vétel tárgya a BGB. 279. §-0 értelmében fajlagos dolog volt. Ámde a faj korlátozva volt. A mit az alperes az ő területén, a megjelöl módon 1911-ben nem termelt, az nem tartozott a fajtához és téves a felebbezési bíróság nézete, a mely szerint szükség esetén hasonértékü más magot is a fajhoz tartozónak kell tekinteni. Ez ellentmond annak a megállapításnak, hogy a vétel tárgyát csak az alperes saját termése képezte. Eme megállapodás folytán a felperes az alperestől saját termésének szállítását követelhette, az alperes pedig teljesítési lehetetlenségére hivatkozhatott, ha saját termésű «Zuckerreichste Elit»-et nem volt képes szállítani, nem pedig csak akkor, ha hasonértékü árut máshonnan sem tudott megszerezni. A lehetetlenség természetesen csak akkor menti fel a szállítás alól az alperest, ha a teljesítés a fajból többé egyáltalán nem volt lehetséges. A míg ez fenn nem forog, felel teljesítési képtelenségéért akkor is, ha vétkesség nem terheli. Ebből a tételből meriti a fellebbezési biróság döntését. Ha az alperes — igy érvel a fellebbezési biróság — ion-ben nem is kapta meg a rendszerint 4908 q-ra becsülhető termést, mégis termeit a felperesnek eladott 200 q fedezésére teljesen elégséges 095,5 5 q-t, és minthogy az alperes nem tagadta, hogy ebből 1912 februárban még több mint 200 q állott rendelkezésére, a szerződésszerű teljesítés tényleg eszközölhető volt. Az alperesnek abbeli képtelensége, hogy a 200 q-t a felperesnek nem szállíthat^ akként, hogy ezzel az összesen eladott 2160 q többi vevőit egészben, vagy részben ne