Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A háborús állapot befolyása a fennálló jogviszonyokra

KRÜCKMANN PÁL segítségével állit elő, a Hamburg melletti R.-\ malmában és a mely Eichenlaub védjegygyei van megjelölve. Alperes csak ennek az árunak szállítására köteles és jogosult. Erre azonban nem képes, mert az említett malom január 30-án, az összes készáru raktárral együtt leégett. Alperes pedig hasonló feltételek mellett M. -tői, ez pedig B. és H.-\ó\ vásárolta a szóban levő árut. A felperes tagadta a teljesítés lehetetlenségét. Szerződésszerű árut más malomban is elő lehetett volna állítani és a nyilt piaczon is beszerezhető lett volna. Az Eichenlaub védiegy csak a B. és H. czég áruja származásának megjelölésére szolgál és nem egy meghatározott termelési helyről származó árura vonatkozó minőségi megielölés. Ennek folytán a januárban esedékes mennyiség fejében nem teljesítés helyett kánéritésre perelt 380 márka erejéig. Az alperes viszonkeresetet emeli és annak megállapítását kérte, hojy a februártól-márcziusig esedékes áru nem szállítása miatt nem tartozik kártérítéssel. A viszonkeresetnek minden fórum helyt adott. Indokok : A szállítási szerződés tárgya fajlagos vétel volt. A BGB 279. £-ából kell tehát kiindulni, mely szerint az adós, míg a fajtából való teljesítés lehetséges, a szállítási képtelenségért akkor is felel, ha vétkesség nem terheli. Felek előadása szerint azonban a pamutliszt a szerződésben fajilag akként volt korlátozva, hogy csak a B. és H. czég titkát képező különös technikai eljárás utján előállított és Eichenlaub védjegygyel megjelölt pamutliszt képezi a szerződés tárgyát. Ezt az alsóbiróságok bizonyítottnak fogadták el. Ennek folytán az alperes csak arra volt jogosult, de egyszersmind kötelezett is, hogy az ekként specializált pamutlisztet szállítsa, nem volt köteles másként előállított, hasonló jóságú pamu'lisztet szállítani. A B. és H. czég a lekötött és csak általa előállított áru fajtát a Hamburg melletti R i malmában állította elő, a mely, miként nem vitás, 1902 január 30-án leégett. A fellebbezési bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1902 január 31-én szállítandó volt és az 1902 májusig szállítandó további haviszállitások lehetetlenné válrak, oly okból, a melyért a felek egyike sem felel és ennek folytán a keresetet elutasította, a viszonkeresetnek pedig helyt adott. Ugy érvelt, hogy a tüz által, a mely önmagában kétségtelenül oly casualis esemény, a melyért alperes nem felel, a vétel tárgyát képezett áru előállítása az R-\ malomban 1902 július utánig lehetetlenné vált. B. és H. a tekintetbe jövő szerződési idő alatt nem voltak abban a helyzetben, hogy más malomban hasonló minőségű árut titkos eljárásuk alapján előállítsanak. Ennek folytán abból kell kiindulni, hogy az 1902 január 30-án bekövetkezett tűz után az áru belátható időn belül nem volt tovább előállítható. Minthogy azonban nem a gyáros és a fogyasztó közötti szerződésről van szó, a fajlagos dolog szállításának lehetetlensége ezzel még nem állott be. Nem vitás, hogy a tüzesetet megelőző éjjelen