Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 5. szám - Degré Lajos

SZEMLE. kiván és kér az ügyvédeknek nagyobb teret és megismétli az ügyvédség régi kívánságát a községi jegyzők magánmunkálatainak megszüntetése és a telekkönyvnél az ügyvédi kényszer behoza'ala iránt. Megemlékezik a jelentés a kamarai intézmény 40 éves fennállásával kapcsolatban Pollák Illés és Nagy De;sőnek az ügyvédi rendtartás reformiáról készített két tervezetéről, valamint a központi járásbíróság felállításáról és különös nyomatékkal a polgári perrendtartás életbeléptetésének nagy jelentőségéről. A kamara beléle'ének, statisztikájának és adminisztrácziójának, valamint az ügyvédhelyettesi és az egységes birói és ügyvédi vizsga életbeléptetésének és az ügyvédjelölti kérdés tüzetes ismertetésén kívül foglalkozik a jelentés az egységes birói és ügyvédi vizsga, a progresszív kamarai illeték, a fegyelmi bíráskodás, a gyám- és nyugdíjintézettel és itt háláját fejezi ki a m. kir. kormánynak az 1914 : LII. t -cz. megalkotásáért, a melylyel 500,000 K államsegélyt szavazott meg a törvényhozás az ügyvédek aggkori ellátásának czéljaira. Ismerteti a jelentés továbbá az 5000 tagot számláló Országos Ügyvédszövetség működését, mely az elmúlt év folyamán Ugyvédszövetségi Közlöny czim alatt saját sajtó-orgánumot alapított és az ügyvédség állandó napirendi pontjait: az ügyvédi dijak, az ügy- és tömeggondnokságok és a szegényvédelem kérdéseit. Érinti még a tekintélyes kötetet tevő jelentés az egész birói joggyakorlatot és bírósági ügymenetet, valamint az anyagi és alaki jog terén történt és tervbe vett törvényalkotásokat is. Sőt két helyen is megemlékezik a büntetőtörvénykönyv tervezett reformjáról és ezzel kapcsolatosan Edvi Illés Károlynak a Btk. általános részéről készített javaslatáról, a melyről «sajnálattal konstatálja, hogy ez az összes javaslatok között a legmaradibb álláspontot foglalja el». Meg kell állapitanunk azonban, hogy ez általános és súlyos kijelentés tüzetes indokolását a jelentésnek «A büntetőtörvénykönyv revisiójának előkészítése*) czimü külön fejezetében sem találtuk meg és csak annyit mond a jelentés erre nézve, hogy a tervezet a tettes egyéniségének és a tett motívumainak a büntetés kimérésénél való mérlegelését a «meglevő törvényhez való ragaszkodás* lehetetlenné teszi. Szóval a jelentés a tervezet legfőbb hibájául annak a Csemegi-kodexhez való, bár «tiszteletreméltónak » elismert ragaszkodását rójja fel. Mi azonban ugy hiszszük, hogy ezt a hibát sokkal többen annak előnyéül fogják felróni és ugy látjuk, hogy a tudtunkkal eleddig hivatalosan közzé nem tett, a Kamarával még nem közölt és csak igen szük körben ismert tervezetnek incidentaliter való jellemzése — mert hisz ez bírálatnak nem is kíván tekintetni — annál is inkább elmaradhatott volna, mert a kamara tagjai a jelentésben olyan tervezetnek a jellemzését kapták, a mit nem ismernek és igy arról véleményt nem is alkothatnak. Megemlékezik a jelentés a többek között a hatóságok büntetőjogi védelméről és a becsület védelméről, valamint az uj sajtótörvény életbeléptéről is és e kérdéseknél ébren tartja azokat az aggályokat, a melyeket