Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 1-2. szám - A közokirat bizonyitó ereje a polgári perrendtartásban. Fő- és ellenbizonyítás
Dl HOLITSCHER SZIGFRID bizonyitás tulajdonképeni czéljától, az anyagi igazság mindenesetben való kiderítésétől némiképen eltekintő jogpolitikai szempont érvényesül a Pp.-ban is, midőn - mai jogunkat e téren lényegében fenntartva — bizonyos, az okiratnak, mint bizonyítéknak megbízhatóságát biztosító kellékekkel ellátott okiratok tekintetében eltér a bizonyítékok szabad mérlegelésének egyébként elfogadott elvétől és nevezetesen kiveszi a biró szabad mérlegelése alól és törvényes bizonyító erővel ruházza fel a közokiratot (31$. és 516. §§.). A közokirati bizonyító erő előfeltétele elsősorban, hogy az okirat a törvény közelebbi rendelkezései (315. §.) értelmében kiállítója, tartalma és alakja szerint közokiratnak jelentkezzék. A törvényes kellékek fennforgását tehát kétség, vagy kétségbevonás esetében a bizonyítási teher általános szabályánál (269. §.) fogva mindig az okiratra hivatkozónak kellene bizonyítania, de rendszerint, nevezetesen a mi a kiállitó közhatóság vagy közhitelességü személy hatáskörébe, illetőleg ügykörébe való tartozást is illeti, a legalia prsesumuntur elvénél lógva a bizonyítási teher az ellenfélre fog hárulni. A közokirati bizonyító erő előfeltételét képező szabályszerű alak alatt általában csupán a lényeges és nem a rendszabály jellegével biró eljárási alakszerűségek is értendők, a közjegyzői okiratoknál pedig különösen csakis azok, melyek a külön törvény közj. rendt. 68. §.) értelmében a közokirati minőség feltételét képezik. Ugyanannál az oknál fogva a törvény 320. §-át a közjegyzői okiratokra vonatkoztatva, nem tekinthetők külső hiányoknak oly törlések, beszúrások és változtatások és nem mérlegelheti ennélfogva a biró szabadon ezeknek is a bizonyító erőre való befolyását, a melyek az eziránti szabályok (közj. rendt. 64., 65. §§.) betartásával történtek. A közokirat továbbá, mint minden okirat, természetesen csak ugy bír bizonyító erővel, ha valódi, vagyis attól származik, a kit kiállítóként feltüntet. Míg azonban a magánokirat, nevezetesen az aláírása valódiságát beismerés hiánvában az arra