Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

78 SZEMLE. SZEMLE. — Zsitvay Leó nyugalomban. A kir. Curia ismét elvesztette egyik oszlopos tagját. Zsitvay Leó a III. büntetőtanács kitűnő elnöke november hónapban nyugalomba vonult. Ezzel kétségkívül nagy ür támadt legfelső bíróságunk büntető osztályának tanácselnökei sorában, a melyet nehéz lesz betölteni. Mert Zsitvay Leó e helyre is magával hozta és ezen a helyen is érvényesítette hosszú éveken át kipróbált és megedzett birói egyéniségét. Közel negyvenhat éven át fokozódó sikerrel működött a magyar büntető igazságszolgáltatás terén. Kezdetben mint várhegyei, majd mint kir. ügyész vett részt abban a küzdelemben, a melyet &i állam a bűntettesek ellen folytat. Tiz éven át volt a pozsonyi kir. törvényszék ügyészség vezetője. Ezután Fabiny minisztersége alatt a szombathelyi kir. elnökévé lett, — a budapesti törvényszék büntető osztályának vezetését pedig Szilágyi minisztersége alatt 1891-ben vette át s e minőségében 1895 óta mint az önállósított budapesti kir. büntetőtörvényszék elnöke működött, köztiszteletet érdemelve ki e törvényszék vezetésében s az egyes ügyek tárgyalására megnyilatkozott szakavatottságával és részrehajlást nem ismerő szigorú igazságszeretetével. Azok a támadások, melyek e téren érték, nyomtalanul visszapattantak tiszteletet parancsoló, markáns birói egyéniségéről. Ily előzmények után jutott birói működése utolsó szakában a kir. Curiához, a hol több éven át a harmadik büntető tanácsnak voll elnöke. A bűnvádi perrendtartás sokkal szűkebb térre szorítja a kir. Curia hatáskörét, semhogy ezen a téren még Zsitvay Leó is nyomot hagyó munkát végezhetett volna. Annyit azonban tágított a perrendtartás korlátain, a mennyit e törvény szabadabb magyarázatával, az anyagi igazság érvényre juttatása czéljából tágitani lehetett. Zsitvay Leó már mint a budapesti büntetőtörvényszék elnöke a nagy birák sorába emelkedett és megmaradt nagy bírónak a kir. Curia tanácselnöki székében is. Birótársainak iránta tanúsított tiszteletét és megbecsülését leghívebben visszatükrözi az a néhány meleg szó, a melylyel Vaikó Pál curiai bíró a nyugalomba vonuló tanácselnöktől bucsut vett. Zsitvay Leó alakja — mondja a búcsúztató — élőszobra volt a magyar birói függetlenségnek s a birói tekintélynek. Érdemei nem a kir. Curia magas birói székéből fakadtak s nem is ott záródtak le. Érdemeinek alapkövét a büntetőtörvényszéknél rakta le. E talapzaton nem hajlott sem jobbra, sem balra; nem nyújtotta kezét a hatalom felé, de nem is kereste az olcsó népszerűséget. Igazságot szolgáltatott, mert az igazságot kereste. Megtanította az esküdteket is arra, hogy bíróhoz méltó igazságot szolgáltassanak. Megteremtette a maga személyében azt a főtárgyalási elnököt, a kitől mindenki csak tanulhatott. Bámultuk szellemét, a mely fáradhatatlan volt napokig s a késő éjjelekbe benyúló tárgyalásokon keresztül. Csodáltuk