Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 7* túlnyomó részben ennek előnyére kibővítette, meg kell említenem azt is, a mely a külföldi államok és polgárainak szempontjából bir fontossággal. Napjainkban, midőn Nyugat-Európa csaknem minden államában azon fáradoznak a jogászok, hogy uj, korunk kívánalmainak megfelelő törvénykönyveket alkossanak, a régieket ilyenekkel felcseréljék, mondhatni általános az az irányzat, a mely az egyes törvények nemzetközi vonatkozásainak szabályozásánál érvényesül. Ertem pedig ez alatt, hogy az egyes államok mindinkább több biztonságot, védelmet, kedvezményt, nyújtanak a velük érintkezésben álló külföldi államok polgárainak. Örömünkre szolgálhat, midőn a német büntetőjogi bizottság revizionáhs munkálataiban ennek a nagyjelentőségű elvnek félreismerhetetlen jeleit feltaláljuk. Csak a legjellegzetesebb példákat emiitvén fel, a bizottság javaslata szerint a kivándorlásra való csábítás elől már nem csupán a német állampolgárokat védené meg a 145. §., hanem minden Németországban tartózkodó egyént. Vagy pl. a visszaesés megállapításánál (89. §.) már a külföldön elszenvedett büntetés is számba veendő, ha bűntett vagy dolosus vétség miatt szabatott ki. A bűntetteseknek külföldön véghezvitt garázdálkodásai tehát már nem mennének oly irrevelans cselekmények számába, a melyeknek a bűnösség fokának megállapításakor alig lehetett valami jelentőséget is tulajdonítani. Ezek és még számos hasonló intézkedések, melyeKre most kiterjeszkednem nem lehet, mindazt a nagyon is kívánatos czélt szolgálnák, a mely szerint a müveit államok kivétel nélkül egymás intézményeit kölcsönösen felhasználva, egyesült erővel szállanak küzdelembe a bün és a bűntettesek ellen. A különös részt illetőleg csak néhány — a legjelentősebb — változtatás jelzésére szorítkozom. A becsület és jó hírnév hathatósabb védelme érdekében uj intézkedéssel bővíti ki a bizottság a tervezetet. A gyakorlatban ugyanis az alaptalan, könnyelmű vádaskodás typikus esete, mikor a feljelentést oly módon szerkesztik, hogy az állítólagos tettest a feljelentő nem jelöli meg sem névszerint, sem más határozott adatokkal, hanem csupán oly módon, hogy csak a körülmények behatóbb vizsgálata alapján lehet a feljelentett személyét megállapítani (különösen kereskedelmi társulatok, testületek, hatóságok ellen tett feljelentések esetén). A valótlan feljelentés szerzőjének ily módon gyakran sikerült a hatóság előtti rágalmazás következménye alól is kibújnia annak alapján, hogy vádja határozott személy ellen nem irányult. Ezt a jogellenes állapotot megszüntetendő, javasolja a bizottság annak kimondását, hogy a nem létező bűncselekmény feljelentője már egymagában a feljelentés megtételéért is, tehát a tettes megjelölése nélkül is büntetendő. A közrend ellen irányuló büntetendő cselekményekre vonatkozó rendelkezéseken eszközlött több változtatás közül legfontosabb annak az uj intézkedésnek (ijó. §.) a beszúrása, a mely szerint fogházzal büntetendő vétséget követ el az, a ki mással valamely bűntett elkövetésében megállapodik < Komplott) vagy valakivel több, folytatólagos, bár egyenként még meg nem határozott bűntett véghezvitelére szövetkezett i^Bande).