Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám - A moratórium Boszniában

TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. 7)9 gyakorlatunk — helyesen — nem igen sokat törődik a müfogalmakkal, a hol anyagi károsítást kell megakadályoznia. Csődtörvényünk harmadik fejezete nyíltan nem válaszol, de többféle útmutatást tartalmaz arra, hogy a kérdés előtte lebegett. Ilyen mindenekelőtt, hogy a megtámadásnak kereset vagy kifogás «alakjában» leendő érvényesítéséről szól, miből csakúgy következtethetünk az alapul szolgáló ügylet czimze:t voltára, mint a «másik félből», melyet a 27. szakasz ismételten emleget. Azután a szerződések és a jogcselekmények éles megkülönböztetése, vagyis az egyoldalú ügyleteknek a megtámadási körbe való belevonása. Ha azonban ezekből azt következtetjük, hogy az 1881 : XVII. törvényezikk az át nem nyúló ügyletet, melynek müértelemben vett «másik fele» nincs is, megtámadhatónak nem tartja, akkor meg kell birkóznunk a 28. §. 1. pontjával, mely az örökjogi lemondásokat és tekintet nélkül a tartalomra, valamennyi visszteher nélküli ügylet megtámadását emlegeti. Előbbi a tömeggondnoknak kifejezetten megadott visszavonási jog, utóbbiak megtámadása szintén elég gyakran visszavonás, noha a 33. szakasz által visszaható erejében a «másik fél» jóhiszemével és gazdagodásával korlátozott visszavonás is. Világos tehát, hogy a tömeggondnok nem czimzett, egyoldalú ügyleteket visszavonhat. De vaion melyeket és vajon ebből a visszavonási jogból szabad-e és kell-e támpontot alkotnunk azon felfogás számára, mely a közadós visszavonó ügyleteinek általános lerontási lehetőségét vitatja ? A megbeszélt szakaszokból többszörösen kicsillan a megtámadási intézmény alapgondolata : a hitelezők megkárosításának megakadályozása. A 27. szakasz ezt mint objectiv eredményt emlegeti, a 29. szakasz subjective mint szándékot és igy ezen alapgondolat terjedelme és tartalma is tulajdonképen kétséges. Ha tudniillik a közadós és a másik fél kárositási szándékára vagy tudomására fektetjük a fősúlyt, ugy a megtámadás tulajdonképen delictualis hatás, ha a megkárosítás tényére, akkor törvénynél fogva beállható restitutionalis kötelem, melyet a megtámadási ügylet kelt életre csakúgy, mint a jogszüntető ellenjogot az adós beszámító nyilatkozata. A megkülönböztetésre azért szorulunk, mert a megkárosítás fogalmát e nélkül nem szabhatjuk meg. Ha a megtámadás tilos cselekmény, vagy akár csak quasi delictum kiegyenlítő hatású, akkor az egyoldalú ügylet visszavonása kivül esik rajta, hiszen e visszavonás a létesítőnek adott jogosultság, melyen a gyakorlása után bekövetkezett csőd édes keveset változtatna. Viszont, ha csak azt kell néznünk, vajon a tömeg «megkárosodott»-e, ha közömbös az, hogy a megkárosítást a visszavonónak jogos vagy jogellenes cselekménye okozta-e, akkor Dickens, Mark Twain vagy Tolstoj hiába vonja vissza szerzői jogait, Wright meg Zeppelin a találmányi szabadalmát, a későbbi csődben a tömeggondnok a visszavonást «megtámadja» és ezzel a tömeget halottaiból feltámasztja. Részemről a 28. §. lemondásaiból az objectiv hatásra következtet-