Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám - A moratórium Boszniában

TÖRVÉN Y ELŐKÉSZÍTÉS ugy látszik, elő sem fordul. A magam részéről legalább is ily visszavonásra nem bukkantam. S hogy a vissza nem vonás a szabály, azt a házasság megtámadás bejelentésétől eltekintve is oly törvényileg szabályozott esetből vélem kiolvasni, mely a visszavonás megengedett, vagy tiltott voltáról nem szól ugyan, de melynél egyéb jelekből lehet és kell következtetnünk arra, hogy a visszavonás hatálytalan. Ugyanis szemembe ötlött a törvénytelen gyermeknek természetes atyja által való elismerése Az i8o4:XXXIII. t.-czikk 41. §-a a törvénytelen gyermek elismerését csak akkor rendeli a születési anyakönyvbe jegyezhetőnek, ha ezen elismerést a természetes atya az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, vagy ha az elismerés közokiratba van foglalva. A személyes közreműködés, illetőleg az ennek pótlásaként megkívánt közokirati forma az elismerés ügyleti jellegét élesen kidomborítja. Az ügyletnek átnyúló jellege szintén nyilvánvaló, hiszen a legfőbb joghatások : tartási igény, a házasságon kivüli rokonság családjogi és büntetőjogi füződvényei kizárólag, vagy legalább is túlnyomó részben az elismert jogkörében állanak be. Az anyakönyvvezető vagy más közokirat felvételére jogosult hatóság említése 1 és az elismert értesítéséről való hallgatás pedig a czimzéstől való eltekintésnek biztos jele. Szóval a törvénytelen gyermek elismerése szinte klasszikus példája a nem czimzett, átnyúló, egyoldalú ügyletnek. Már most az anyakönyvi törvény 75—76. szakaszaiból kitetszik, hogy a bejegyzett elismerés birói döntés nélkül még ki sem igazitható, nem hogy vissza lenne vonható. Nem tartom kétségesnek, hogy az elismerés ügyleti hibái az elismert ellen intézendő perrel, nem pedig kiigazítási eljárás utján volnának érvényesíthetők. Még sokkal kevésbbé azt, hogy az elismerés szintén vissza nem vonható egyoldalú ügylet. Más nem czimzett, átnyúló egyoldalú ügylet törvényes szabályozását kerestem, de ilyenre nem akadtam. Ám abból, hogy szabadalmi törvényünk, mely 21. szakaszából kivehetőleg a megsemmisítés visszaható erejét szintén megfontolás tárgyává tette, csupán a lemondás általi megszűnésről szól2 és a szabadalom ex tunc ható visszavonását emlitetlenül hagyja, továbbá, hogy az 1890: II. t.-czikk a védjegy törlésére vonatkozó kérelemnél 3 szintén nem tesz különbséget a jövőre kiható és a visszaható törlés között, végül abból, hogy kereskedelmi törvényünk czégvalódisága elvével legalább is az egyéni czégeknél, a közkereseti és a betéti társaságoknál a legnagyobb mérvben összeütköznék a visszaható törlés, annyit mindenesetre következtetendőnek tartok, hogy a nem czimzett egyoldalú ügylet át nem nyúló fajainál sincs a visszavonás kifejezetten elismerve. Alább látni fogjuk, 1 Az utóbbi külön nincs ugyan felsorolva, de folyik a közokirat követelményéből. 2 19. §. 2. pont. 5 21. §. b) pont. logillam. XIII. évf. 9. t-s 10. f. 47